A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
Németh Ferenc: Ünnepi köszöntő
Megyénkben a nagy történelmi pillanat a hatalom átvételére készen, lelkészül ve találta népünket. A belső reakció erőtlen volt ahhoz, hogy a sokasodó forradalmi tömegek nyomásának, szocialista törekvéseinek ellenálljon. Az 1919. március 10-én hatalomra jutott direktórium nem elenyésző kisebbségének, hanem megyénk dolgozó népe feltartóztathatatlan forradalmi akaratának a megtestesülését fejezte ki. Ezzel Somogy proletársága — néhány más megyéhez hasonlóan — példát mutatott az országnak, s gyakorlatban bizonyította, hogy a szocialista forradalom kivívásának, a proletárdiktatúra megteremtésének lehetősége élő realitás. A most megnyíló tanácskozásunk szimbolikus is. Ma pontosan ötven éve, ugyancsak hétfői napon »délelőtt 12 órakor a munkásság hatalmas tömege megjelent a vármegyeházán, ahol a direktórium tagjai, Latinca Sándor, Tóth Lajos és Peinhoffer Lajos elvtársak azonnal átvették a megye fölött a vezetést« — tudósít a Somogyi Hírlap, a párt megyei lapja. A megyei munkásvezetők közölték á várakozó több ezres tömeggel, hogy a »kormánybiztosi állás betöltéséig szocialista direktórium vette át a megyében a közigazgatás vezetését, amelynek a rend és nyugalom a biztosítása és a termelés folyamatosságának a fönntartása a fő célja.« Ma ötven éve tűzték ki először a vörös zászlót a kaposi vármegyeház erkélyére, ezzel jelezve, hogy a proletariátus vette át a hatalmat Somogybán, jelképezve a somogyi proletárok győzelmét a megye uralkodó osztályai felett. A hatalomátvételt óriási lelkesedéssel fogadta Kaposvár munkássága, de támogatólag állt a direktórium mögött a város értelmiségének és kispolgárságának nagy része is. Falun természetesen az agrárproletariátus képezte az új hatalom legfőbb bázisát, de bizton építhetett a direktórium a kisparasztságra is. A nagyarányú osztálymozgás, a forrongó események és a kommunisták széles körű agitáció ja, tömegkapcsolata tovább növelte, gazdagította a párt történelmi tapasztalatait. De tovább nőtt tekintélye is a dolgozók körében. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeményezés a munkásság, a kommunisták kezében maradt, s a februártól tartó balratolódás tovább folytatódott mind a szociáldemokraták, mind a dolgozó tömegek soraiban. A munkásság, a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták éberségének köszönhető, hogy a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom megfojtása céljából március 10-én Kaposvárra érkező Nagyatádi Szabó Istvánt egységes visszautasítással fogadta az állomás előtti Búza téren a mintegy tizenötezres, nagyrészt parasztokból álló tömeg. A forradalmi tömeg harcos fellépésétől megszeppent kisgazdapárti vezér és miniszter így eredeti szándékától eltérően a termelőszövetkezeti mozgalom és a földfoglalások jogosultságának elismerésére kényszerült. Örök és beszédes, követendő példa marad ez a bátor tett, a kommunisták ekkori föllépése a magyar munkásmozgalomban, a munkás— paraszt szövetség helyes, alkotó jellegű értelmezése szempontjából. 10
