A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
mekben előforduló intrikákat —■ szerinte — neveléssel és okta-tással lehet és kell megszüntetni. A 80%-os minimális munkateljesítmény javaslatot — Laboda József intéző bizottsági tag kiegészítő megjegyzésével — végül is azzal a megszorítással fogadta el a Tanács, hogy ahol a régi teljesítmény nem állapítható meg, ott a jelenlegi teljesítményt veszik alapul.112 Aki a minimumnál kevesebbet termel, annak béréből levonásokat eszközölnek a többet termelő munkások javára.1“ Az ülés jegyzőkönyvét július 14-én114 terjesztették fel a Szociális Termelési Népbiztossághoz,115 amely a legnagyobb elismeréssel üdvözölte a Kerületi Népgazdasági Tanácsnak a munkateljesítmény minimum és az új prémium rendszer melletti elvi jelentőségű határozatát.110 A Népbiztosság éppen ezért nyomatékosan figyelmeztette Kálmán Józsefet, hogy a szilárd elvi határozatok csak akkor jelentenek haladást, ha a gyakorlatban a legenergikusabban valósítják meg azokat. A bevezetett új rendszer által elért munkateljesítmény-javulásról két hetenként kért részletes és kimerítő jelentéseket az országos főhatóság.117 Nagy energiát kellett fordítani a Termelési Biztosságnak a lakóházak szocializálására is. Kaposvárott április 19-e és július 15-e között zajlottak le a házak államosításai. A munkát nagy apparátussal végezte az öt szocializáló bizottság.118 A házakat szocializáló bizottság fellebbezési tanácsában Latinca Sándor. Peinhoffer Lajos, Lucz Mózes, dr. Ingus Ernő, Olajos Sándor, Lubics József, Bernics Kálmán, Szabó Károly, Faragó és Halmos foglaltak helyet. A fellebbezési tanács — többek között — mentesítette a szocializálás alól Rippl-Rónai Ödön muzeális értékű képtárgyűjteményét is. A helyi építési tanács, illetve direktórium, mint a munkástanács szerve már május elején, legálisan azonban csak július 20-án alakult meg.119 Tagjai a helyi munkástanács részéről Szalma István és Molnár Ákos, az építőmunkások helyi csoportja részéről Egerszegi János és Gál József voltak. Elnökévé Mihály Ferencet nevezték ki.1’20 A tanács tagjai tiszteletbeli állást töltöttek be.121 Miután a bénító éptési anyaghiány következtében a Kaposvárott létesítendő munkáslakások építését — amelyet egyébként már a Károlyi kormány is tervbe vett — nem kezdhették el,“ a direktórium így a városban lévő építőipari és építési anyagkészletek leltározására, valamint a lakóházak tatarozására fordította az energiáját. Az országos rendeletek a tatarozások költségeinek biztosítására a lakbéreknek csak 20%-át engedélyezték. Ebből a pénzügyi keretből — miután Kaposvárott a lakóházak nagyrésze rossz és elhanyagolt állapotban volt — a tatarozási munkálatokat elvégezni nem tudta a direktórium. Így azután felhatalmazást kapott arra, hogy a lakbérek teljes összegét is felhasználhatja e célra, amennyiben még ez az összeg sem lenne elegendő, úgy e célra külön hitelkeret biztosítását kérhette az illetékes gazdasági szervektől. A tatarozási munkákon kívül, — mint már fentebb is említettük — az építési anyagok záralávételét, valamint az abból történő kiutalások nehéz és népszerűtlen gondját is magára vállalta a direktórium.123 Miután a hivatal dologi és személyi kiadásaira, küllőn költségvetést 111
