A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

Peschke Oszkár mérnök, a Termelési Biztosság helyettes vezetője június 18-án készítette el tanulmány számba menő jelentését,53 amelyben a somogyi tőzegtermelés történetét is áttekintette. A Nagyberek melletti uradalmak a század elején fogtak hozzá a tőzegtermeléshez. A kéthelyi uradalom már 1912-ben vegyelemeztette, a fővárosi vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézettel, tőzege hőfejlesztő képességét.51 A termelési költségek az első világháború előtt — a munkabérek alacsony volta ellenére is — igen magasak voltak. Emellett a termelés technológiája is igen sok kívánnivalót hagyott hátra. A somogyi turfa jövendőjének a kérdése lényegében az volt: sikerül-e biztosítani a tőzegtermelés műszakilag emelkedettebb szintjét —• akár elgázosítással, akár kokszolással, mint a legtökéletesebb hasznosítási móddal, illetve sikerül-e a tőzeget a nitrogén tartalmú műtrágya nyersanyagként feldolgozni? Sajnos ezekre a nagy jelentőségű eljárási módozatokra — éppen 1919-ben —■ a berendezési gépek és egyéb eszközök hiánya — s főként az ismert szénhiány miatt —• gondolni sem lehetett. A Termelési Biztosságnak közvetlen feladata is csak a szénpótlló tőzegbányászás lehetett.

Már az első világháború idején indult útjára a somogyi tőzegtelepekkel kapcsolatban az a mozgalom, amelynek az volt a célja, hogy tökéletesebb technológiájú termelés és elg'ázosítás révén hasznosítsa a Nagyberek értékes kincsét. Akkor a Magyar Földgáz Társulat egyik német mérnöke az érdekelt uradalmak és a községek megbízottaival megkezdte tárgyalásait Fonyódon a tőzeg hasznosításáról. Elgondolása szerint egy az érdekeltekből és a gépszállítókból álló konzorcium, Táska községben tervezte hasznosítási központjának a felállítását, ahonnan az összes nagybereki tőzegtelepeket kisvasúttal kötötték volna össze. A tőzegből termelt gázokat motorok által hajtott dinamókra hasznosították volna, amelyek nagy körzeteket láttak volna el villamos energiával és világítással. A világháború alatt a Wekerle-kormány a nagybereki tőzeget ismét csak szénpótlásra szánta. Felszólította ugyan az uradalmakat a megfelelő gépek beszerzésére s a termelés fokozására — kisajátítással is megfenyegetve őket —, számottevő eredmény azonban még a kormány nyomására sem született.

Ilyen állapotban vette kézbe a szénbizottság egyik alosztálya: a központi tőzegosztály a somogyi telepeket és a kéthelyi körzetbe összevonta mindazokat a gépeket, amelyek az ország különböző területein nélkülözhetők voltak. Ezen intézkedésre 8—10 gép kezdhette meg a termelést, gépenként átlagban 1,5 vagon géptőzeg gyártásával.55 A tőzegosztály a munkások részére barakkok beszerzésére56 s kisvasút hálózat kiépítésére azonnal megtette a szükséges intézkedéseket."

Miután a központi tőzegosztály erélyes intézkedéseket tett tervei keresztülvitelére a Kerületi Termelési Biztosság is kiküldötte helyettes vezetőjét a helyszíni tárgyalásra. A somogyiak véleménye szerint — amit a helyszínen közöltek is a budapesti kiküldöttel — a nagybereki tőzegtelepeknek először a termelőszövetkezeteknek, másodszor a szénhiánnyal küzdő megyei szocializált üzemeknek az igényeit kell kielégíteniük. Az országos jellegű -— harmadik — érdek csak akkor jöhet számításba, ha az első kettő már kielégítést nyert.

103