A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
rülni.32 A körjegyzők is ilyen értelmű jelentést küldtek Nemesvidrői, Pusztakovácsiból, Kéthelyről, Nikláról és Mesztegnyőről.33 Az áruhiány, különösen a bőr, a cipő, a textíliák, a bútor, a fa, a tégla- és a cserépzsindely, a bádog, az ipari selyem, a vasáru, a petróleum, továbbá az egyes élelmiszerek: a liszt, a só, a gabona, az ecet stb. hiánya is akadályozta a termelés folyamatosságát s rontotta a munkások hangulatát és munkakedvét.34 A csurgói lengyár munkásai július 14-én se és ecethiány miatt be akarták a munkát szüntetni.30 Július 22-én Kötcse-Csicsalon a bolti cikkek hiánya miatt kisebbfajta »cselédsztrájk« volt, végül is 5 dkg só-fejadagot kellett kiosztani a »sztrájkotoknak«.36 Július 27-én a kaposvári téglagyárak munkásai arról panaszkodtak, hogy nincs kenyerük. A Termelési Biztosság 7 kg lisztet utalt ki családtagonként a számukra.37 Május 2-án a cipőelosztást is szabályozni kellett a Termelési Biztosságnak.33 A lakosság és a cipésziparosok elkeseredése miatt — már április 10-én — bőrt kellett kérnie a Direktóriumnak az országos szervektől. A kérelem kedvező elintézéséhez Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos személyes összeköttetését is igénybe vették. A Kerületi Ipari Termelési Tanács kebelében működő Ruházati Hivatal textilnyilvántartást és »ruhakatasztert« készült felállítani. A Ruházati Hivatal felülvizsgálta a szabóüzemeket és megállapította, hogy »egyes tehetősebb burzsoák mindegyik üzemben rendelnek maguknak egy-egy ruhát és ezenkívül ruhaszövetekkel is egy életre ellátják magukat.« A visszaélések megszüntetésére zár alá vette a Termelési Biztosság a gyapjú, a félgyapjú és pamutszöveteket, illetve a készruhákat is.33 A május 22-én kiadott rendelkezés szerint csak »bevásárlási engedéllyel« lehetett szövetet vásárolni, illetve csak »igénylő lappal« lehetett ruhát csináltatni.40 A bútorhiányon a Termelési Biztosság úgy akart segíteni, hogy Kaposvár részére 200 hálószobát és 50 ebédlőt igényéit az Országos Bútorelosztó Hivataltól.41 A közüzemek, a közhivatalok és a lakosság bútorellátására a Kerületi Termelési Biztosság kebelében Bútorelosztó Hivatal alakult. A hivatal munkáját élső renden az az elv vezérelte, hogy a proletárlakosság jogos bútorigényeit kielégítse. Engedélye nélkül nem lehetett sem új, sem régi bútort vásárolni. Hozzájárulása nélkül még az üzemek és a hivatalok sem cserélhették el irodabútoraikat. A bútorkereskedődnek, az asztalosoknak, a székeseknek és a kárpitosoknak készleteiket be kellett jelenteni a hivatalnak.42 Az eitrekvirált irodafelszerelések értékének megállapításában és megtérítésében is a hivatal döntött.43 Miután sokan nem tettek eleget írógép és irodaberendezési bejelentési kötelezettségeinek, a hivatal a rendelkezés végrehajtására — direktóriumi meghatalmazásra — karhatalmat is igénybe vehetett.44 A katasztrofális áruhiány arra késztette a Termelési Biztosságot, hogy a csempészeknek is adjon hivatalos megbízást a különféle nyersanyagok, különösen a szitaselyem, a só, a bőr, a fa stb. külföldről való beszerzésére.45 Kálmán Ferencet többek között felhatalmazták arra is, hogy a demarkációs vonalon túlról is hozzon textilárut.46 101
