A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
AZ ÜZEMEK SZOCIALIZÁLÁSA A Forradalmi Kormányzótanácsnak az üzemek szocialzálásáról szóló IX. számú rendelete, 1919. március 26-án minden olyan üzemet, amelynek munkáslétszáma 1919. március 22-én meghaladta a húszat, köztulajdonba véve, társadalmi vezetés és munkásellenőrzés alá helyezett. Ismeretes, hogy jóval a rendelet megjelenése előtt a Kaposvári Szociáldemokrata Párt és Munkástanács, valamint a helyi szakszervezet: Vámosi István és Gur Aurél vezetésével, már március 3-án »őrizet alá« vette a Kaposvári Cukorgyárat. Ugyancsak, még a törvény megjelenése előtt, március 23-án szocializálták a 45 munkást foglalkoztató Somogy megyei Nyerstermény és Rongy osztályozó telepet is. A telepnek a törvény megjelenése előtti szocializálását nyilván a rendkívül jelentős nyerstermény- készletek életbevágó fontossága és a nyersanyag utánpótlás szükségessége indokolta. A Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár munkásai pedig a rendelet megjelenésének napján (március 29-én) szocializálták üzemüket, s választották meg az üzem termelési biztosát és az üzemi ellenőrző munkástanácsot, valamint a gyár bizalmi férfiainak testületét. Az ipari üzemek forradalmi lendületű szocializálása nagyrészt már áprilisban befejeződött a megyében, egy-két jelentéktelenebb üzem esetében maradt csak hátra a szocializálás időpontja a május, június, július hónapokra. Ez idő alatt törvényes következetességgel mindenütt szocializálták az üzemeket, a megyeszékhelyen: 1662 munkást foglalkoztató 23 üzemet, a megye községeiben — főként pedig a járási székhelyeken — 238 munkást foglalkoztató 10 üzemet. Néhány üzemben a volt tulajdonosok, azok családtagjai és baráti köre ragadta magához a termelés, illetve a pénzügyek irányítását.'3 Az ilyen üzemekben a dolgozók hátrányára, illetve a volt tulajdonosok javára alakult munkabérek igen heves ellenzéseket váltottak ki a munkások részéről. Néhány üzemben még pénzügyi szabálytalanság is előfordult.14 De előfordultak olyan esetek is, amikor az üzemek volt tulajdonosai egymást jelentették fel a direktóriumnál kisebb-nagyobb pénzügyi szabálytalanságok miatt.15 A munkások nem egyszer éber figyelemmel leplezték le a volt tulajdonosok különféle pénzügyi manővereit és munkásellenes akcióit. A Rózsa gyárban —• többek között — a volt tulajdonos feleségének a munkástanácsba való beválasztása ellen is tiltakoztak a munkások. Nem csodálkozhatunk azon sem, ha a termelési tanács ülésein az egyes munkástanácsi kiküldöttek ilyen adatok birtokában tiltakozva emelték fel szavukat. Simon János — a téglagyári munkások szakszervezetének küldötte — az egyik tanácsülésen szóvátette, hogy a régi tulajdonosok csak azért csábítják magukhoz a munkásokat, hogy az új vezetőségét kompromittálhassák.'” Nadrai Lajos, az Arany utcai téglagyár ellenőrző munkástanácsának elnöke ugyanezen az ülésen azt is hangoztatta, hogy »a volt tulajdonosok nem akarnak dolgozni.«'7 Kálmán József kerületi termelési biztos a felszólalóknak adott válaszában elvként leszögezte, hogy azt a volt tulajdonost, aki nem akar dolgozni, el kell bo98
