Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban

Tíz óra után a Finom- mechanika dolgozói, fiatalok, idősebbek, nők, férfiak jelentek meg az utcán, rendezett sorokban, nemzeti zászlókkal. A tüntetők ilyen felírású táblákat hoztak: „Független Magyar- országot! Rendet, nyugalmat, hogy dolgozhassunk!”

Ehhez a csoporthoz a Vaskombinát dolgozói is csatlakoztak és az utcán egyre szaporodó tömeg fegyelmezetten, a Petőfi téren lévő Petőfi-szo- borhoz ment.

A Zrínyi Miklós Kör vezetői rendre, nyugalomra intették a piacosokkal és város lakóival egyre szaporodó tömeget. A gyűlés megkezdését halogatták, mivel a diákok még nem érkeztek meg.

De aztán Kunszabó Ferenc, a Zrínyi Miklós Kör vezetőségének tagja megkérdezte az embereket: akarják-e, hogy e kör vezesse a nagygyűlést? A tömeg egyhangú „akarjuk”-kal válaszolt. így tehát 12 óra körül megkezdődött a nagygyűlés. Ez a közvetlen kapcsolat tette lehetővé, hogy a gyűlés végéig rendezetten folyjon le. Valahányszor szólni akart valaki a néphez a zászlókkal körülálló tömegből, előbb megkérdezték, hogy meghallgatja-e a nép. Először a Vaskombinát küldötte kapott így szót. Olajosán, kormosán állt a költő szobra előtt, s a következőket mondotta:

„Néhány tényezőt szeretnék kifejezni:

1. A szovjet hadsereg, amilyen gyorsan csak tud, Magyarországról menjen ki.

2. Akik most miértünk elvéreznek, azokat hősöknek nevezzük örök életben.

3. Vezetőinkkel, akik engem is és sok felebarátomat rabságban tartottak - le velük!”

A nép lelkesen megéljenezte ezt az elvtársat. A Finommechanika dolgozóinak képviselője így beszélt:

Kaposvár, 1956. október 26., Petőfi téri gyűlés, Légrádi István és Petőcz Sándor

82