Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről

A megyei és városi népfrontbizottság tagok, pártbizottsági vezetők, néhány vezető állású katonatiszt, köztük két politikai parancsnokhelyettes munkástanácsok alakításáról tárgyalt a TTIT-ben, de az utcai tüntetés miatt félbemaradt az értekezlet. A népgyűlés résztvevőinek kisebb csoportja a Szabadság (ma Berzsenyi) parkban lévő szovjet hősi emlékműhöz vonult, s annak ledöntését követelve megrongálták a feliratát. A városban lévő tüzéralakulat egysége oszlatta fel a tüntetést, erőszak alkalmazása nélkül. Egyébként ekkor már a lövészezred két rohamlövegével őrizték a városon áthaladó országút bevezető szakaszait.13

Október 27-e történései először vetették fel élesen a honvédség karhatalmi alkalmazásának kérdését a megyeszékhelyen. A nap eseményeinek sajátos vonása, hogy az alakulatok magas rangú tisztjeinek egyfelől szerepe volt a megyei-városi forradalmi bizottság megalakításának első kísérletében, másfelől a napközben kialakult, izgatott légkörű tüntetések fegyveres feloszlatásában. Tulajdonképpen mindkét esetben a pártvezetés útmutatása szerint cselekedtek. Utóbbi — összhangban a központi pártvezetés nem nyilvános állásfoglalásával - meghatározó befolyást kívánt gyakorolni a munkástanácsok szerveződésére, s egyúttal meg kívánta előzni a városi megmozdulások radikalizálódását.

Szinte egyidejűleg vette kezdetét a két eseménysor. A pártbizottság és a Zrínyi Miklós Kör felhívása nyomán sorra alakultak a munkástanácsok a városban, délután összeült a több száz fős küldöttértekezlet, melyen jelen voltak vezető beosztású katonatisztek is. A hadosztályparancsnokot felszólították, hogy valljon színt a nép követeléseihez való viszonyukról, mire ő azt válaszolta, hogy a honvédség a kormány utasításait köteles végrehajtani. Nagy felzúdulással fogadták válaszát, többen őt és az első titkárt hazaárulónak nevezték a történtek miatt.14

Ekkor érkeztek a helyszínre az újabb, hangos tüntetés résztvevői, kiket az valótlannak bizonyult hír vitt a utcára, hogy a börtönben politikai foglyok vannak. A katonatisztek egyike megkísérelte lecsendesíteni a tüntetőket, de nem volt sikere. A lövészezredtől kirendelt karhatalmi egység és a börtön parancsnoka megmutatta a tüntető tömeg képviselőinek, hogy mindez nem igaz, de nem oszlott szét a tömeg, ezért ködgránát bevetése, riasztólövések és dulakodás útján sikerült szét-, de nem végleg feloszlatni a tüntetést.

A mintegy 100-150 főre csökkent tüntető tömeg a Szabadság (ma Berzsenyi) parkban lévő emlékműhöz vonult, ahova már odaérkezett a karhatalmi egység is. A tüntetők hangosan követelték az emlékmű ledöntését, de a közel 24 méter magas, erős alapzatra állított obeliszk ledöntése nem sikerülhetett. Egyes tün13 Uo.

14 MNL SML XXV. 21. f. B.933/1957. sz. Gábriel János és társa perirata, Gábriel János kihallgatási jegyzőkönyvei. A történtekről adatokkal szolgál még Poldesz Albertnek a kiadvány ezen kötetében olvasható emlékirata.

533