Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
A Szabó Elemérrel szembeni másodfokú ítélet 1957. július 11-én született meg, és mint az ítélet indoklásából kiderül, elsősorban a pártdiktatúra kiszolgálóinak vallomásaira volt alapozva. A másodrendű vádlottat is a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel vádpontjában találták bűnösnek. A tabi ügyvédet még első fokon három év és hat hónap letöltendő börtönbüntetésre, és a törvényben meghatározott egyes jogoktól való három évi eltiltásra ítélték. Addig a júliusban kelt másodfokú ítélet - a forradalmat követő perek sorozatában egyáltalán nem meglepő módon — már súlyosabb volt: a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága nyolc év börtönre, a törvényben meghatározott egyes jogok gyakorlásától való öt évre szóló eltiltásra, és teljes vagyonelkobzásra ítélte, kegyelemre pedig nem ajánlotta.15 Az ítélet és a börtönévek alapvetően befolyásolták Szabó Elemér további sorsát is. 1962. július 19-én szabadult a börtönből, öt és fél év raboskodás után. A per elsőrendű vádlottja, Pavelka Sándor két év és nyolc hónap börtönbüntetést kapott, valamint 2000 forint bírságot. Az 1959-es amnesztiarendelet alapján még ez év április 7-én szabadult a börtönből. A tabi nemzetőrparancsnok, Fűzi Lajos sem kerülte el a retorziókat, pedig - Szabó Elemérrel - egyetemben a forradalmi napokban az inzultusok elkerülésében kiemelt szerepe volt, példának okáét egy zsidó származású tabi lakost mentettek meg az atrocitásoktól. Mindezek ellenére Fűzi Lajost is elítélték — első fokon szintén Ignácz Pál, mint Pavelka Sándor és Szabó Elemér esetében, büntetése letöltése után, öt év múlva szabadult. Az 1963-as amnesztiatörvény értelmében Szabó Elemér kegyelmi kérvényt nyújtott be 1963. március 31-én, amelyben leírta, hogy szabadulása után csak fizikai munkásként tudott elhelyezkedni, előbb a BÜFÉ vállalatnál, majd a Balatoni Vízügyi Kirendeltségnél dolgozott mint segédmunkás. Mint ahogy azt a kegyelmi kérvényben meg is jegyezte, hogy bár ügyvédi praxisát nem kívánja újra indítani - erre vajmi kevés esélye is lett volna -, de adminisztratív munkakörben szívesen helyezkedne el. Kegyelmi kérvényét azonban elutasították, így erkölcsi bizonyítvány hiányában sem ügyvédi, sem adminisztratív jellegű munkát nem láthatott el. Amíg Szabó Elemér börtönéveit töltötte, addig feleségét is elbocsátották tanári állásából, így az egykori Tabi Járási Forradalmi Bizottság elnökének családját is elérte a megtorlás szele. Farkas Péter 15 A fentebb már hivatkozott periratban találhatók a Legfelsőbb Bíróság Nbf. III.5086/1957/19. sz. ítéletének iratai. A rendszerváltás után, a rehabilitációval kapcsolatban meghozott bírósági végzés száma: Somogy Megyei Bíróság. F.28/1991/1. 504
