Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
városba. A november 3-i nap az amúgy is a levegőben lógó szovjet offenzívával szembeni ellenállás szervezésével telt el. A nemzetőrség felfegyverzése már a korábbi napokban elkezdődött a tabi honvéd alakulat segítségével. A kiosztott puskák, lőszer és néhány dobtáras géppisztoly őrzésére a nemzetőrség számára kijelölt pincében került sor. Szabó Elemér és a járási forradalmi szerv még kísérletet tett arra, hogy nagyobb mennyiségű fegyverhez jusson, többek között sátorlapokat és kézigránátokat is igényeltek a tabi katonai tanácstól. A kapolyi honvéd alakulattól is kézigránátokat igyekeztek beszerezni a tabiak. A fegyveres ellenállás reményében, együttműködve a honvéd alakulatokkal a községen átvezető országút védelmére helyezték a fő hangsúlyt és a falu két végén, tüzértisztek vezetésével páncéltörő ütegeket is felállítottak. A november 4-én, hajnalban induló szovjet támadással szemben illúzió volt csupán a hatékony ellenállás, amit elsősorban Szabó Elemér érzékelt, s végül a település fegyveres harc nélkül került a benyomuló szovjetek kezére. A túlerőben lévő szovjet páncélos alakulat a községen át vonult a laktanyához, ahol mintegy két órás tárgyalás után ellenállás nélkül vették birtokba a tüzérezred objektumait. Ezzel párhuzamosan a községben is zajlottak események, délelőtt folyamán a járási forradalmi szerv is tevékenységének beszüntetéséről döntött. 1956. november 4-e tabi krónikájához tartozik, hogy a délutáni órákban a tüzérezred tisztjei, az ezredparancsok kényszerű intézkedését végrehajtva bevontatták a község stratégiailag fontos pontjain felállított páncéltörő ütegeket a laktanyába. Másnap, november 5-én a szovjet csapatok ténylegesen bevonultak Tab községbe, ezzel végleg pontot téve a somogyi település forradalmi napjainak sorára. Tab városának parancsnoki tisztét Uvarov ezredes látta el, aki 1956. november 5-i parancsában12 leszögezte, hogy a tabi lakosok tartózkodjanak mindennemű zavargástól, a rendőrséget fel is kérte, hogy a városban a rend fenntartásában működjön közre, illetve kijelentette azt is, hogy semmilyen felelősségre vonás nem éri azokat a személyeket, akik leadják fegyvereiket a rendőrségen. A fegyverek leadási határidejét 1956. november 5-én este nyolc órában adták meg, azokat a személyeket, akik önként a megadott időpontig nem adták le fegyvereiket, az őrizetbe vétel fenyegette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után következett a megtorlás és ezzel együtt a perek időszaka, amely nem kerülte el a tabi járási forradalmi szerv tagjait sem, így annak elnöke, Szabó Elemér is rövidesen a vádlottak padján találta magát. Szabó Elemér 1956. december 9. napjától 1957. január elsejéig, majd ez év január 31-től ismételten előzetes letartóztatásban volt. A tabi ügyvédet Somogy megyében elsők között tartoztatták le forradalmi cselekmények miatt.13 12 Lásd a kiadvány 1. kötetének 156. sz. dokumentumát! 13 M. Kiss Sándor: Olvasóköny. Forradalom Somogybán —1956. Püski Kiadó. Budapest. 1997. 94. o. 502
