Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
a külső védelmi gyűrűben a védőkkel harcban állnak, készüljünk fel a Parlament védelmére. De tüzet nyitni csak Nagy Imre miniszterelnök személyes parancsára szabad. Öt óra körül a Kossuth térre érkezett egy tapolcai zászlóalj - amely meg volt erősítve egy páncéltörő üteggel - egy nagybajuszos százados vezetésével, olyan paranccsal, hogy vegyenek részt a Parlament védelmében. Megkértem a századost, addig várakozzanak, amíg keresek valakit, aki sorsukról, feladatukról dönt. Elindultam Keresztes őrnagyot, a kormányőrség parancsnokát megkeresni. Egy felbolydult méhkasra hasonlított az épület, mindenki ébren volt, lótás-futás, a termekben csoportok beszélgettek, végre megtaláltam az őrnagyot, aki a miniszterelnök úrnál volt és éppen jelentett neki. Közelebb léptem, tisztelegtem és engedélyt kértem, hogy az őrnaggyal halaszthatatlan ügyben beszélhessek. Intett, hogy igen, és én az érkezett zászlóalj feladatát kértem meghatározni. Úgy határozott, hogy az épületet félkörben vegye körül, a parkosított részen ássa be magát, és a tűzparancsra vonatkozó külön rendelkezést ne felejtsem el átadni, azaz ők is csak külön parancsra tüzelhetnek. A Tapolcáról érkezett zászlóalj védelmi feladatával nem értettem egyet, oktalanságnak tartottam a parkban beásni őket, de a parancsot továbbítottam. A nagybajuszos százados is méltatlankodott, de a parancs az parancs. Gyorsan intézkedett, szétbontakoztatta zászlóalját, a 76 mm-es üteget is tüzelőállásba küldte. Messziről harckocsi-motorok zúgását, lánctalpak csörgését lehetett hallani. Harckocsi-ágyúk, lövegek torkolattüzei villantak a távolban, már egészen közelről hallatszott a harci zaj. A hajnali derengésben 7 óra körül érkeztek be és vették körül a Parlament épületét a szovjet harckocsik és s a gépesített gyalogság. A magyar lövegek és a szovjet harckocsik között a senki földje mindössze 8-10 méter volt. A földszinten, a déli bejárat közelében tartózkodtam, a telefon mellett a zászlóalj írnoka ült - hasztalanul, mert azon már semmilyen hívás nem érkezett. Közel egy órán keresztül néztünk farkasszemet a szovjetekkel. A tapolcai zászlóalj katonái felálltak, a lövegkezelők a lövegek körül álltak, fáztak, de ugyanezt tették a szovjet lövegek kezelői is. Visszamentem a Duna felőli oldalra. A folyosón, egy piros borítású pamla- gon Mindszenty bíboros ült titkárával, Turchányi atyával és négytagú kíséretével, Vajtai, Tóth, Stifft főhadnagyokkal és egy tiszthelyettessel, akik mögöttük álltak. A bíboros úrhoz két civil lépett, halkan valamit a fülébe súgtak, valószínűleg azt, hogy a civilek akadályoztatás nélkül elhagyhatják az épületet. A hírre a bíboros úr titkára feltekerte a reverendát, biztosítótűvel rögzítette, hogy ne lógjon ki a fekete télikabát alól. A főbejárat közelében egy másik pamlagon Kopácsi Sándor rendőrezredes ült a feleségével és kíséretével, valószínűleg ők is a kijutás lehetőségét találgatták, de ők csak a fegyverletétel után távozhattak az épületből. A 464