Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

1954-től 1963-ig történt velem. Jól ismert, így mélyen elgondolkodva hallgatta végig kálváriámat. Amikor befejeztem, így szólt: „Amit nekem itt elmondtál, azt írd le és küldd el nekem az általam megadott címre!” Hazautazásom után kb. egy hét múlva azt tapasztaltam, hogy azok az „elvtársak”, akik engem mint „leprást” eddig elkerültek, most közeledni igyekszenek hozzám. Egymással versenyezve mondták el, hogy az ügyemet kivizsgálták és visszahelyeznek állásomba. Azt is elmondták, hogy Rudics elé letették a beadványomat és magyarázatot követeltek tőle. Rudics és cinkosai a történelem szemétdombjára kerültek ezután.11 Egyébként a megye kiskirályai a rendszerváltásig nem hagytak volna szóhoz jutni, ha nincs Gujdi Barna, és hozzá hasonló igazságérzetű emberek nincsenek.

1963 nyarán a megye bekérte papírjaimat, mely alapján visszahelyeztek volna a csurgói gimnáziumba, de az új igazgatóval, Gál Ambrussal folytatott beszélgetés alapján ezt én nem vállaltam, így a gimnázium helyett az általános iskolát választottam. Feleségemet Cseh Jenő kiüldözte a lakásból két kicsi gyerekkel, amíg én Kistarcsán voltam, így őt 1957 nyarán Csurgóról áthelyezték Szentára. Ott születtem, onnan jártam be naponta gyalog Csurgóra, az iskolába. A vonattal való bejárást nem vállaltam, így Szenta mellett döntöttem. Nem csináltam presztízskérdést abból, hogy általános iskolában vagy gimnáziumban fogok tanítani. Utólag tudtam csak meg, hogy önkéntes száműzetésemet a saját győzelmükként könyvelték el. - Hazudni lehet, de a dokumentumok cáfolnak!

1963-tól 1970-ig, a körzetesítésig Szentán dolgoztam. A munkámban eredményeimet nem ismerték el, jutalmat soha nem kaptam, ott tettek keresztbe, ahol csak lehetett. Nagyon szerettem tanítani! Minden téren igyekeztem a tudásomat átadni a tanítványaimnak, ezért szerettek is. Számomra ez volt a legnagyobb jutalom. A folklór terén tanítványaimmal szerepeltünk a rádióban és a tv-ben is. Aktívan dolgoztam a közéletben és a méhek között. A becsületesen végzett munkám és a Gondviselésbe vetett hitem átsegített minden nehézségen és megaláztatáson. Soha nem hajtottam fejet az „elvtársaknak”, az elveim mellett kitartottam mindig. Ezért a megaláztatásom folytatódott 1990-ig, egészen a rendszerváltásig. 1988-ban mentem nyugdíjba. 1970-től a csurgói II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Napközi Otthonában mint nevelő dolgoztam 18 éven át.

Az „elvtársak” mint falusi kiskirályok még 1989-ben is mindent megengedhettek maguknak, pedig akkor már más szelek fújtak. Für Lajos történész, a 2. magyar hadsereg pusztulásáról Csurgón tartott előadásán én is ott voltam.

11 A fővárosból Somogyba helyezett funkcionárius rendezetlen, sőt botrányos magánélete és vezetési módszerei többször kerültek terítékre a megyei pártszervek ülésein. 1958-ban központi pártiskolára küldésével halogatták pártfegyelmi büntetésben való részesítését, ezután kinevezték a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályvezetőjének. Miután életvitele nem változott, 1966-ban visszahelyezték a fővárosba.

456