Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
Tóth Lászlót az ÁVH tisztjeinek letartóztatásával, engem pedig a szovjet tankok ellen használandó benzines palackok készítésével vádolt Rudics párttitkár és kérte a letartóztatásomat. A megyei párttitkár, Tóth István azt mondta, hogy ezt Csurgóról kérték. Együd Árpáddal megérkeztünk Szentára. Szüleimnek elmondtuk a történteket. Apám azt tanácsolta, hogy töltsük máshol az éjszakát, mert itt kereshetnek bennünket. Ezután egy-egy kéve kukoricaszárral a kezünkben elindultunk a szőlőhegybe. A kereszt közelében volt egy lebontott pince. A felszín alatti boltívek még megvoltak, de már ajtaja nem volt. Egy kéve száron fekve úgy töltöttünk el itt egy éjszakát, hogy álom nem jött a szemünkre. November 7-én már a hosszú-homoki erdőben voltunk egész nap. Sötétedéskor apám jó hírrel érkezett hozzánk. Beszélt egy halászmester barátjával, aki befogad bennünket - mondotta. Felsóhajtottunk: „Vannak még igaz magyar emberek, aki nem kis kockázatot vállalnak azért, hogy minket, üldözötteket a hajlékukba fogadjanak!” Ez a halászház volt a menedékhelyünk. Apám esténként meglátogatott bennünket, hozta a híreket stb. Együd Árpád kollégám hazament. Halászat után nagy volt a forgalom. Az ablakon át láttuk, amint a „helyzet urai” jöttek-mentek, szabadon hordták a sok halat. A halászmesternek ezt végig kellett néznie, nem szólhatott érte. Lehet, hogy miattunk tette, ezt nem tudom ma sem. Én még jó ideig élveztem ezeknek a kedves embereknek a vendégszeretetét. A bosszú ideje látszólag lecsillapodott. A gimnáziumban is megkezdődött a tanítás. Ezután én is hazamentem és folyattam a tanítást. Otthon a feleségemtől tudtam meg, hogy mi történt nálunk azon az estén. „November 6-án este nagyon megijedtem, amikor az ablakokat és a bejárati ajtót szinte egyszerre verték meg: - Kinyitni! A nagy zajra a gyerekek is felriadtak álmukból és sírtak (egy és három évesek voltak). - Hol van a férje? - kérdezte az egyik ávós, amikor kinyitottam az ajtót. Egy orosz tiszt lépett be két ávós kíséretében. - Nem tudom, még nem jött haza. - A másik ávós levette a falról a tablóképedet, hogy megmutassa az orosz tisztnek. Ö megnézte azt, majd a két síró gyereket csitította, azután elmentek.” így mondta ezt el nekem a feleségem. A forradalom megtorlása A gimnáziumban rendesen végeztem a munkámat, tanítottam. 1957. január végén, Rudics járási párttitkár nyomására felkerestek a megyei feletteseim, hogy saját kérésemre áthelyezzenek Nagyatádra.8 Hosszas meggyőzés, rábeszélés után beleegyeztem. Vesztemre! így ezután 1957. február 1-jén áthelyeztek Nagyatádra, 8 Rudics József, az MSZMP járási elnökének december 18-án kelt bejelentése alapján a szerző és két tanárkollégája ellen vizsgálatot indított a megyei tanács oktatási osztálya még az internálása előtt. 449
