Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
zsarnoki politikája - Gerőnek Jugoszláviából való hazatérése után elmondott beszéde folytán végleg betellett a pohár. Óriási volt a felháborodás. A Gerő-beszéd olaj volt a tűzre. Az elviselhetetlen életkörülmények, a diktatúra - a pohár kicsordulását eredményezték. 1956. október 23-án Budapesten elkezdődött valami. Tüntetések voltak. Eldördült az első sortűz. A fővárosban történt eseményekről a rádió nem adott hiteles képet. Hallottuk, hogy Budapesten kitört a forradalom! Számomra az előzményekből spontán született meg a következmény: - Le a diktatúrával! Éljen a forradalom! Az 1956-osforradalom a járás székhelyén, Csurgón Az október 23-án történtekről és ezt követő budapesti eseményekről leghitelesebben a magyar vasutasoktól értesültem (a Gerő-beszéd hatásáról, Nagy Imre miniszterelnökségéről, a tüntetésekről, a Sztálin-szobor ledöntéséről, az első sortűzről és a rádió épülete előtti eseményekről stb). Mindenki, így a parasztságunk is sokat remélt Nagy Imre második miniszterelnökségétől. Az biztos, hogy volt ekkor is programja, csak a rádióban nem hangozhatott el. Október 27-étől a nyugati adók híreit már hangszórón keresztül is hallhattuk Csurgón. A legmegbízhatóbb híreket továbbra is a vasutasaink hozták Budapestről. Október 25-én, az egyik szünetben átmentem a gimnáziumból a RÖL- TEX-be. Vettem ott egy tekercs nemzeti színű szalagot. Kokárdákat csináltunk belőle, és az 1948-as iíjúságra emlékezve a mellünkre tűztük azt. A gimnázium és a mezőgazdasági technikum diákjai közös gyűlést tartottak a főépület előtt. Ott Varjú László gimnáziumi tanulót választották meg a Diákszövetség vezetőjének, aki a gyűlés követeléseit 18 pontban fogalmazta meg, majd felolvasta azokat. A követelések jogosak voltak. Nekem a bűnöm az volt, hogy a nemzetiszínű kokárda viselésére buzdítottam a tanítványaimat, ami addig tilos volt. Jó tanítóim engem hazaszeretetre neveltek, ezért tettem azt igaz szívvel és hazafias lelkesedéssel. Október 26-án hívattak engem az igazgatói irodába. Vajon miért? - merült föl a kérdés minden jobb érzésű kollégában. Bekopogtam az igazgatóiba, majd benyitottam oda. Meglepődtem. Látom, hogy Kincses Ferenc igazgatón kívül ott ülnek a diktatúra teljhatalmú „urai”, a párt, azÁVH és a járási tanács vezetői. Leültettek, majd az események hosszú ismertetése után azzal vádoltak, hogy lázítom az ifjúságot. - Ez nem igaz! Ha csak a kokárda készítését és viselését nem tekintik annak, de hát mi magyarok vagyunk! Ez talán bűn?! - kérdeztem. - Nem, - válaszolták. Ezután hosszasan elbeszélgettünk az eseményekről. Elég sokáig voltam benn az igazgatóiban. Közben gyorsan elterjedt az a hír, hogy a Pápa tanárt már le is tartóztatták. Nevemet így hamar megismerték. Letartóztatásom csak rémhír volt, sértetlenül távozhattam. Aznap este (pénteken) átmentem az internátus 442
