Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
a tizennyolc pontunkat, amelyet együtt állítottunk össze, nem emlékszem, hogy különösebb befolyásom lett volna, hogy rákényszeríttettem volna az akaratomat a társaimra. Ezeknek a pontoknak semmilyen politikai tartalma nem volt. Nem volt bennük semmilyen radikalizmus. De ez akkor mégis csak egy követelés volt, de nagyon enyhe. Nem volt benne, hogy oroszok haza, egy pártról beszéltünk, melytől elvártuk, hogy őszintén beszéljen velünk. Két nappal huszonharmadika után voltunk. Budapesten se alakult még ki a helyzet, Nagy Imre is elvtársakról beszélt. Csőcselékként említik a forradalmárokat. Rudics járási párttitkár hatalma változatlan volt. Nem forrt ki még minden. Mi sem mertünk a közepébe vágni. Élt még bizonyos fokú félelem. Híreket csak rádión keresztül kaptunk.. A Kossuth Rádióban elhangzott: hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon.5 Amikor tudomásunkra jutott, hogy Pesten lőnek a tüntetőkre, akkor már egyértelművé vált, hogy ez forradalom. Ekkor kezdtünk radikalizálódni mi is, de még mindig nem eléggé. A csurgói események teljes egészében nem voltak paralel[ek] a Budapesten történtekkel. Mi hátul voltunk, talán túl mesz- sze. A rendőrségnek, a kommunista pártnak túlzottan megmaradt a hatalma. Ez az igazság. Valójában Csurgón nem volt valódi, igazi forradalom, itt inkább egy nagy tüntetés zajlott le a fennálló rendszer ellen. A radikalizmus nagyon hiányzott belőle. A beszédek - például Vályi Nagy Ervin református lelkészé, vagy a Kovács Bandié6 -, elég visszafogottak voltak. Talán mondhatom, hogy én a radikálisabbak közé tartoztam, ha nem én voltam a legradikálisabb. Közeli múltam predesztinált erre. De én se buzdítottam senkit semmiféle atrocitásra. Na most fiúk, lányok nekimegyünk a kommunistáknak, vagy a Kincsest felhúzzuk a csurgói gimnázium egyik ősi fájára, ilyen nem volt. Jóllehet az ereinek az átvágásáért Anikó nevű lánya, aki tanárnő lett, a mai napig is engem okol. Szerinte ennek én voltam az oka, mert én indítottam el ezt az egészet, tehát én feleltem érte, így miattam vágta át az apja az ereit és miattam akart öngyilkos lenni. Ez nem igaz. Én egy rossz szót soha nem mondtam Kincsesnek. Úriember módjára viselkedtem vele és erre tanúim is voltak és vannak. Ezért nem értem meg Kincses Anikónak ezt a mai napig is meglevő gyűlöletét velem szemben. Amikor már nem voltam Csurgón - ezért ezt én is már csak elbeszélésekből tudom -, kezdtek el Molotov-koktélokat gyártani, de semmiféle komoly szervezkedés nem volt, soha senkit meglincselni nem akartak. Rudics ugyan eltűnt 5 1956. október 30-ától jelentkezett a Kossuth Rádió, akkor hangzottak el a nevezetes mondatok, melyeket - a rádió munkatársainak kérésére Örkény István írt. 6 Kovács Andor, a Csurgói Járási Nemzeti Bizottság elnökének szerepéről lásd a vonatkozó dokumentumokat és Pápa János visszaemlékezését! 433
