Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
ték le. Magasabb beosztásba, mint ahogy az elvtársak kérték, nem javasoljuk. Kaposvár, 1957. december 31.” Ezt a véleményt Molnár Lajos politikai tiszt a 7203. sz. egység párt-végrehajtóbizottsága nevében adta az akkori munkáltatómnál, a Bányászati Építőipari Vállalatnál működő MSZMP szervezet részére, Budapestre. Ennek előzménye az volt, hogy amikor Pécsre költöztem, a kialakult események miatt megbízhatatlan személlyé váltam, a szakmában elhelyezkedni jogászként sehol sem tudtam, sem bírói vonalon, ahová elsősorban szerettem volna elhelyezkedni, de még egyéb jogász munkaterületen sem. Mindenhol azt mondták, hogy tisztázni kell magam az 1956-os események miatt. Ily módon csak három hónap után tudtam elhelyezkedni. Ez lett volna az a magasabb beosztás, amihez kérték a hozzájárulást. A levélnek az lett a következménye, hogy engem az addigi állásomból is elbocsátottak 1958 márciusában. Még röviden annyit, hogy ezek után el tudtam helyezkedni a Mezőgazda- sági Értékesítési Központnál, szintén nem jogászként, majd utóbb előrelépésként az OTP-nél lehettem előadó a hitelügyi osztályon, de még mindig nem jogi beosztásban, majd végül - amikor már kezdett enyhülni a belső légkör - 1962-ben engedték meg, hogy beosztott jogi előadóként egy kisipari szövetkezet jogi irodáján dolgozhassak. Itt kezdődött viszonylagosan a rehabilitációm. A katonai rendfokozatomat - az említett szabaduláskor - elvették, s pontosan már nem emlékszem, de talán 1962 táján adták vissza. A birtokomban lévő katonai igazolvány 1971. február 17-én kelt, lehet, hogy csak akkor kaptam vissza a rendfokozatomat. Az viszont tény, hogy nem a korábbi ügyészi beosztásomat kaptam vissza, hanem a katonai szakképzettségem egész más besorolást kapott, ún. törzs megjelölésű beosztást, ami azt jelenti, hogy magasabb egységnél amolyan hírnöki beosztásban tevékenykedhetnék. Érdekességként elmondom, hogy később ügyvéd lettem, s még 1989-ben is volt hátrányos megkülönböztetés velem szemben, mert amikor egy sorkatonának a bűnügyében a nyomozati szakban az első naptól kezdve a vádemelésig részt vettem, a bírói szakban már nem járhattam el, mert a katonai bíróság megállapította, hogy nem vagyok rajta azon a bizalmas listán, akik „О-ás” ügyekben eljárhatnak. így az addigi egész védőtevékenységem - a védencem szempontjából - ha úgy tetszik kárba veszett s így hivatalból kellett védőt kirendelni. így történt a védencem ügyének ellátása még 1989-ben is. Egyéb meghurcoltatásban nem volt részem az említetteken kívül, ügyvédként dolgoztam, és teljesen kivontam magam a politikai életből. Adorján Gyula: Az 1956. október 30-ai, pártbizottság előtti tüntetésen kint voltam (bár erősen kételkedem, hogy az 30-án lett volna), mégpedig úgy, hogy a hadosztály-parancsnokság szólt. Már elégedetlenkedtem, milyen dolog az, hogy 423
