Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
Adorján Gyula és Aszódi Pál, az MN. 17. Lövészhadosztály törzse volt tisztjeinek visszaemlékezése a kaposvári forradalmi eseményekre és a megtorlásra Adorján Gyula: 1956. október 23-án éppen szolgálatban voltam, én voltam a hadműveleti ügyeletes tiszt, amikor kirobbantak azok az események.1 Megkaptam a parancsot, hogy föl kell bontani a titkos borítékot és el kell rendelni a hadosztály riadóztatását. Nem részletezem a dolgot, de a lényeg az, hogy nem történt meg, mert már akkor azon gondolkodtunk, hogy nem kell végrehajtani. Én akkor tehát ráértem ott a szolgálatban, hallgattam a rádiót a lengyel eseményekről és persze a magyar eseményekről. Az egész beállítottságom tulajdonképpen ellenzéki volt a hadosztálynál, s amikor leadtam a szolgálatot október 24-én, ott a katonák közt járva beszélgettünk, hogy mi ez?, mi lesz? Mindenki úgy volt vele, hogy majd meglátjuk. Az nyilvánvaló volt, hogy Rákosiék-Gerőék milyenek, hogy az ő politikájuk ellen történtek a lépések, arról szó sem lehetett, hogy ezt mindenki ellenforradalomnak tekintse. A hadosztály vezetősége, amely nyilvánvalóan a pártbizottság befolyása alatt állt, az elfogadta, hogy ellenforradalom s annak megfelelően intézkedett is. Kiadták a tűzparancsot is, vagy például a szovjet emlékműnél a tüntetőket ők zavarták szét. Különböző városi gyűléseken vettek részt, és például Száraz őrnagy felszólalt az egyiken, ahol lehurrogták. Amikor aztán 25-26-a körül kiadták a jelszót, hogy nem ellenforradalom, akkor „begazoltak” s jöttek, hogy akkor mit csináljanak. Mindjárt tudták, hogy hol vagyok! Akkor mondtam nekik - jobb, ha itt maradtok a laktanyában, mert ha kimentek a városba, agyonvernek benneteket. A Marticsnak (ezredes, hadosztályparancsnok) felajánlottam, hogy adok autót, költözzön haza - valahol Du- nakömlőd környékén lakott -, de nem mert hazaköltözni sem. Ott maradtak a laktanyában. A letartóztatásuk persze már előbb megtörtént, mint ahogy a városbeliek követelték, de ez olyan letartóztatás volt, hogy kijelöltem egy-egy irodát, ahová a feleségüket is odahozták, megtartották a pisztolyukat. Kártyáztak egész nap, ez volt a letartóztatásuk. A Katonai Forradalmi Tanács megalakítására nem a civilektől kaptunk utasítást, hanem a Honvédelmi Minisztériumtól. Az ebédlőben gyűlt össze a tiszti társaság, ott megválasztottak egy egészen nagy létszámú tanácsot, mintegy 30 taggal. Azután kiderült, hogy ez nem egy forradalmi összetételű bizottság, hiszen 1 A magnetofonszalagra rögzített visszaemlékezés 1991. március 21-én Pécsett, Adorján Gyula lakásán készült. Készítette és leírta: dr. Szántó László levéltáros. A kéziratot Adorján Gyula súlyosbodó betegsége miatt csak Aszódi Pál hitelesítette aláírásával. Az itt közölt szöveg az eredeti szerkesztett, kissé rövidített változata. 417
