Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

Láthatjuk, hogy az utóbbi két évben bekövetkezett fejlődés véget vetett az 1954-es, teljesen abnormális, tragikusan rossz helyzetnek. Azonban a szükséges állatlétszám még igen messze van s elérésére egyelőre kevés a kilátás. A baromfi- tenyésztés, méhészkedés teljesen elsorvadt, a tsz most tervez állami kölcsönnel baromfifarmot és méhészetet.

16. A Búzakalásznak tél óta új elnöke van. H. elvtárs gyári munkás volt, majd pártfunkcionárius, a párt felhívására jött a mezőgazdaságba dolgozni. Vele és minden gondjából részt vevő feleségével - aki egyébként festőművész — többször beszéltem a mezőgazdaság és a szövetkezet fejlesztés kérdéseiről. Mindketten elítélték és károsnak tartották az erőszakos tagtoborzást. De az volt a véleményük, hogy a felfejlesztés mindig súlyos megrázkódtatásokkal jár, ezért jobb rajta mielőbb túlesni. Nézetük szerint a tsz-munka nehezítője, hogy vele párhuzamosan magángazdálkodás is folyik.

H. elvtárs megérkezése óta gigászi munkát végez, hogy a Búzakalász ügyeit egyenesbe hozza. Perc pihenő nélkül dolgozik, rábeszél, lót-fut a tsz és a falu ügyeiben. „Maradiak az emberek” - panaszolta, aztán hozzátette: „és el is vannak vadítva”. Ami az elmúlt években elromlott, s amit még ma is napról-napra rontanak, mind neki kellene helyrehozni. Ha tudná, ha győzné.

Belenyúlt a legszúrósabb darázsfészekbe is: idén igyekeznek betartani az alapszabályt, senkinek sem adnak 1 holdnál nagyobb háztáji földet. Ez azért súlyos probléma, mert sokaknak van pár száz négyszögöl szőlője, többnyire a falutól távol. A szőlőket az utóbbi években a tagosítások és egyebek miatt alig művelték. Volt, aki például 200 négyszögöles, 8 éves, jó termő szőlő helyett 200 négyszögöl rossz szántót kapott tagosításkor, csak amikor belépett a tsz-be, kapta vissza a szőlejét. Most azonban mindenki ragaszkodik hozzá, hogy a szőlő háztáji legyen, de mindenki ragaszkodik az egy hold kukoricaföldhöz is, mert az elmúlt évek tapasztalatai után nem bíznak benne, hogy a tsz a közös és a háztáji disznóknak is meg tudja termelni a hizlaláshoz szükséges kukoricát. Ha van háztáji kukorica, lesz disznó, lesz szalonna, lesz min dolgozni a közösben a jövő nyáron - mondják a tagok. Ha majd nem járnak az emberek a magukéba dolgozni, rendesen meg lesz munkálva a közös és lesz eredmény - mondja az elnök. Hónapok óta mindenki fújja a magáét, bizonygatja, hogy melyik hát az előbbre való, a közös vagy az egyéni kukorica. S a huzakodás közben a háztájit csak május végén mérték ki, a kukoricát - a közösben is - még június 10-én is vetették.

17. Az idei terméskilátások nem voltak rosszak, de amíg Hedrehelyen voltam, napról-napra romlottak. A megkésett, rövid tavasz után felhőszakadás, jég pusztított, a sok eső késleltette a munkákat. Ha egy-egy nap jól lehetett volna dolgozni, a tagok egy része ezt mondogatta: „Ha most nem fogjuk meg a munka végit, nem lesz semmi!”. És tovább álldogáltak a kocsma előtt, az istállók táján.

38