Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - III. Fejezet. A forradalom leverése, meghamisítása és megtorlása

hogy ők is vegyenek részt ebben négy rohamlöveggel. Többek között említve volt Kovács őrnagy neve is, erre a katonák ordítozás közben kitörtek a mozihelyiségből, rohamlövegbe szálltak és elvonultak.

Erre én engedélyt részükre nem adtam. Poldesz Albert hívott engem is, hogy vegyek részt a fentebb megnevezett személyek őrizetbe vételében, de én ezen nem vettem részt, mert már ekkor másképp kifejezni nem tudtam azt, hogy nem értek egyet velük. Továbbra is az alakulatom laktanyájában maradtunk, átmentem a nőtlen tiszti szállóba feleségemhez és megbeszéltem vele azt, hogy a továb- bikban mitévő legyek. Elhagyjam-e az alakulatot én is, vagy maradjak. Mégis úgy döntöttem, hogy maradok, mert féltettem az embereket, az ezred anyagát, és hogy valamelyik meggondolatlan ember harcba viszi őket a szovjet hadsereggel szemben. Ekkor teljes eltökélt szándékom volt az, hogy minden körülmények között szabotálni fogok. Körülbelül 11-12 óra között nagy kiabálást hallottam az utcáról, mikor Marties Pál ezredest és még 7-8 tisztet Kovács őrnaggyal együtt a tömeg a laktanya fogdájába kísért. Ekkor jelentette a kapuügyeletes, hogy a civilek a laktanyában vannak, erre én elmentem, hogy azokat onnan kiküldjem, ami sikerült is.

Poldesz Albert a katonákat felbiztatta arra, hogy 1-jén délután ingyenes különvonat indul Taszárra, oda is menjenek el és vegyenek részt az ottani letartóztatásokban. A katonák valamennyien ki akartak menni, a tisztek jelentették ezt nekem és én parancsot adtam arra, hogy egyetlen egy ember sem mehet ki, s erre nagy volt a zúgolódás, amit csak úgy tudtam levezetni, hogy 20 főt engedélyeztem Géczi százados vezetésével. Meg kívánom jegyezni, hogy Poldesz Albert olyan követelményt is támasztott velem szemben, hogy az itthon lévő rohamlöve- gekkel, valamint a páncéltörő fegyverekkel egyetemben engedélyezzem, hogy az alakulat személyi állománya menjen ki Marcaliba, a harckocsizó alakulat átállítására. Ezzel én szembehelyezkedtem és felhívtam Poldesz Albert figyelmét arra, jegyezze meg, hogy ez nyílt provokáció, ez fegyveres összetűzésre adhat okot, s főleg felesleges véráldozatokkal járna - ezt nem engedélyezem.

1-jén 20 órakor behívattak a megyei forradalmi tanácshoz és tudomásunkra hozták, hogy a katonai vezetést is átveszik, ahol magamból kikelve összevesztem Poldesz Alberttel, Farkas főmérnökkel és Galambos szakaszvezetővel. Kijelentettem, hogy amíg a fegyver a mi kezünkben van, addig a katonai vezetést át nem adjuk. Ezután a megyei tanács épületébe mentünk Sajti Albert alezredessel együtt, ahol a mozgósítás kérdésének megbeszélése folyt. Ezen a megbeszélésen részt vett Koncz százados, a hadkiegészítő parancsnoka, mi elleneztük a mozgósítást, ellenben Koncz százados teljes mértékben támogatta azt. Mivel ezzel én nem értettem egyet, elhagytam a forradalmi tanács helyiségét, visszamentem alakulatomhoz. Meg kívánom jegyezni, hogy ezen a napon Lőrincz főhadnagy

384