Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - Bevezetés
nem is szólva a lezajlott forradalmi események megítéléséről. Mindenesetre némi alappal fogalmazhatunk úgy, hogy a december 8-ai megyei pártaktíva-értekez- letig erős volt a balos, sztálinista-rákosista szemlélet befolyása az ideiglenes pártszervekben. Talán ezzel is magyarázható az a nagyon kevés adat, amely arról tudósít, hogy egyes megyei, járási vagy községi pártvezetők tiltakoztak a tömeges őrizetbe vételek miatt. A hatalmi rendszer akadozva bár, de helyreállt 1956 novemberében, ugyanakkor a fegyveres és egyéb büntetőeszközök alkalmazása gyakorlatilag azzal a következménnyel járt, hogy Kaposvárott és a járási székhelyközségekben azonnal megszűntek a forradalmi tanácsok/bizottságok, bár mint ismert, a központi hatalmi szervek taktikai okokból először tudomásul vették az új demokratikus szervek működését. Igaz, olyan lényeges megszorítással, hogy a jogaikba visszahelyezett tanácsok segítő, véleményező és tanácsadó szerveiként működhettek. Sajátos kettősség jellemezte a helyzetet, ugyanis míg megyei és járási szinten töb- bé-kevésbé helyreállt a régi hatalmi gépezet, addig a községek jelentős részében, a vállalatok és üzemek többségében működtek a forradalmi bizottságok, munkástanácsok. Ezek tevékenysége nem korlátozódott a központi rendeletekben előírtakra, mert változatlanul igényt formáltak a helyi ügyek eldöntésében való részvételre. A forradalom vívmányainak megőrzését célzó szándék létéről tanúskodnak azok a megmozdulások és akciók, amelyek kapcsolódtak az országosan jelentkező ellenállási törekvésekhez, vagy helyi ügyek váltották ki azokat. Mindezek érzékenyen érintették az összeomlásból feltápászkodó pártdiktatúra helyi vezetőit. Ismeretes, hogy novemberben és december elején több alkalommal hirdettek sztrájkot a munkástanácsok és a szakszervezetek. Ezeket az akciókat az októberi vívmányok, a munkástanácsok pozíciójának védelmének szándéka, valamint a forradalom országos vezetői elleni kényszerintézkedésekkel szembeni tiltakozás szülte. Megyei viszonylatban azt állapíthatjuk meg, hogy az üzemi munkásság, s maguk a szakszervezetek csatlakoztak a Nagybudapesti Központi Munkástanács felhívásaihoz, bár ez nem jelentette azt, hogy a megye minden üzemében sztrájkoltak volna. A különböző források adatai alapján ugyanakkor tényként kezelhetjük, hogy számos helyen tették ezt, vagy pedig más módon fejezték ki szolidaritásukat a sztrájkolókkal. A Kádár-kormány politikájával szembeni elégedetlenség megnyilvánult röplapok, falfeliratok készítésének, ill. terjesztésének formájában is, részben válaszként a hatalom birtoklóinak röplap- és plakátáradatára. A Nagybudapesti Központi Munkástanács kiszorítását célzó kormányakciók ellen országosan kibontakozó tüntetések sorába illeszkedett néhány kisebb somogyi megmozdulás, melyek közül a kaposvári diákok tüntetése bizonyult olyan jelentősnek, 27
