Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban

Nem a bosszú és ellenbosszú, hanem a méltó felelősségre vonás ideje érkezett el együtt szabadságunkkal. Felelniük kell a helyi önkényuraknak, felelniük kell azoknak, akik ámították, becsapták, félrevezették éveken át népünket, akik segítettek kirabolni, tönkretenni az országot, s akik a terror, a félelemkeltés eszközeivel igyekeztek biztosítani uralmukat.

Somogybán a bűnösök legtöbbje már méltó helyen várja a független magyar bíróság ítéletét. Legyünk büszkék arra, hogy Somogy népe nem ragadtatta el magát, hogy Kaposvárott a bosszú érzése nem ontott vért, hogy Kaposvár népe nem cselekedett méltatlanul a forradalom és népfenség eszméjéhez.

Nagy a fájdalmunk, amikor szabadságharcosaink kiömlött vérére gondolunk. Elszorul a szívünk, amikor az államvédelmi[sek] borzalmas módszereiről hallunk, ökölbe szorul a kezünk, amikor a munkások, parasztok panaszait halljuk, amelyeket a nép most joggal felró az elmúlt évek vezetőinek, s a törvényeket lábbal tipróknak, a még az embertelen rendeleteket is túllicitálóknak. Mindenkinek fáj valami, mindenkin hagyott már behegedt vagy még fájdalmasan égő sebeket a múlt. S ha ökölbe szorul is a kezünk, mi mégis mások, különbek legyünk, mint az elmúlt korszak. Mi mégse bosszúról, ellen bosszúról beszéljünk, hanem méltó felelősségre vonásról.

Mi is állíthatnánk fel internálótáborokat, lenne kikkel megtölteni a börtönöket, s a bosszú érzésétől vezetve viszonozhatnánk a múlt „ajándékait”. De nem tesszük, mert még ebben sem, a felelősségre vonásban sem - s különösen ezekben a módszerekben nem akarunk hasonlítani az elmúlt évek rendjére. A szenvedély, a múlt fájdalmainak emléke sok embert magával ragad, sokan akarnak bíráskodni önnön ügyük, a maguk fájdalma okozói felett. Vannak, akik kis személyi ügyek, kis egyéni sérelmek miatt olyan emberekkel szemben is felelősségre vonást emlegetnek, akik nem is felelősek igazában. Sokan kihasználják az alkalmat, s személyi bosszútól vezetve olyanokat is börtönbe, őrizetbe kísértettek, akik igazán nem felelősek a múlt hibáiért, akik félrevezetettek voltak maguk is.

Az igazán bűnösek és felelősek méltó helyen vannak, s felelni fognak. Ne ragadtassuk el most magunkat, ne hasonlítsunk a múltra abban, hogy kis bűnökért, egyéni sérelmekért félrevezetett embereket vagy teljesen ártatlanokat részesítsünk büntetésben, még csak letartóztatásban sem. Vannak, akik a tömeg könnyen irányítható hangulatát kihasználva felelőtlenül ártatlanok neveit, egyszerű párttagokét, kis funkcionáriusokét kiabálják, s a tömeget bosszúra akarják tüzelni. Ne engedjük meg ezt, legyünk mi méltóak nemzeti forradalmunkhoz, legyünk igazán emberebbek, józanabbak, mint a múlt vezetői, „igazságszolgáltatói” voltak. A mi forradalmunk ne teremtsen, ne szüljön mesterségesen ellenségeket magának ártatlanokból. Mi ne töltsük meg minden kis ügyért a börtönöket, mi ne hasonlítsunk semmiben az elmúlt korhoz.

250