Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban
A Szabad Somogy cikke a sztrájk folytatásának negatív következményeiről Kaposvár, 1956. november 2. A sztrájkkal ma már magunkat gyengítjük Hatalmas fegyver a sztrájk. A munkásosztály nemet mond és megbénulnak a vasutak, nem szaladnak a fürge tehergépkocsik, kialszanak a kohók tüzei, megállnak az esztergapadok, egy ország ütőerei megbénulnak. A magyar munkásosztály most ismét sztrájkol. A miskolciak, győriek, pécsi, tatai és oroszlányi bányászok nem küldenek szenet, amely a gépeket etetné. „Amíg a szovjet csapatok Magyarországon vannak, nem dolgozunk” - hangzott a kormányhoz küldött fenyegető üzenetük. És a sztrájk segített a budapesti szabadságharcosoknak, segített az országnak, a követelések lassan teljesülnek. A szovjet csapatok még itt találhatók hazánk testén, a sztrájknak mégis nemet kell mondanunk. Jövőnkről, az egész szabad magyar nemzet jövőjéről van szó, amikor azt mondjuk, induljon meg ismét a békés munka, induljanak meg vasútjainkon a szerelvények, a tehergépkocsik, a bányák, az üzemek. Induljanak meg, most már magunknak. A harc még nem ért véget, s kell az erő, s a sztrájk bármennyire is hatalmas fegyver, meggyengíti, erőtlenné teszi az országot. Gazdagok akarunk lenni. Olyan kincseink vannak, amelyek ha most végre a magyar nép kezébe kerülnek, Európa egyik leggazdagabb országává tehetik Magyarországot. A magyar nép nem engedi kivinni többé a ránk hátrányos, a Szovjetunióra viszont hihetetlenül előnyös külkereskedelmi szerződések révén az uránt, a bauxitot, nem enged kivinni soha semmit, amiért nem kap megfelelő ellenértéket. Gazdagok akarunk lenni és lehetünk is, de egyelőre - szégyenteljes tizenegy esztendeig tartó rablógazdálkodás következtében - nem dicsekedhetünk, szegények vagyunk. És a sztrájk minden napja milliárd és milliárd forinttal teszi szegényebbé ezt az országot. Csak Kaposvárott naponta másfél millió!... A szovjet csapatoknak ki kell menniük Magyarországról. Minden igaz magyar vágya, kívánsága összetalálkozik e ponton is, s ez napjaink egyik legtöbbet emlegetett és legsürgősebben végrehajtandó követelése. Hogy igazán gazdagok legyünk, ahhoz kell a szabadság, a függetlenség, márpedig amíg a szovjet csapatok itt állomásoznak hazánkban, nem érezhetjük igazán szabadnak, igazán függetlennek magunkat, amíg az utolsó szovjet katona is el nem hagyja hazánkat, nem érezhetjük biztonságban kivívott szabadságunkat. De amíg itt vannak, amíg nem vonulnak el, addig is élnünk, addig is dolgoznunk kell. A sztrájkkal megfojtjuk magunkat, s a szovjet csapatok a markukba nevetnek, s figyelik, hogyan tesszük még gyengébbé, szegényebbé ezt az amúgy is annyiszor kirabolt, meggyalázott országot. Nem a Szovjetnek, hanem magunknak, a magunk érdekében kell dolgoznunk. Sztrájkol126. 248
