A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

mogyi Hírlap - katonai létszám leszállítását, a közterhek és adók csökkentesét, a nagybirtokok fölosztását és a népítélet végrehajtását. Egyes községekben azzal fenyegetőznek, hogy agyonverik a hivatalos urakat, s a kivégzést a főszolgabírón kezdik.” ,,A modor, a hang annyira elvadult, hogy időbe kerül, míg a törvény, s az ennek végrehajtására hivatott közegekkel szemben köteles tiszteletet újra helyre lehet állítani. ,Nem fizetünk adót!’ ,Nem adunk katonát!’ Ez a jelszó járja.”111 Ugyanakkor hír röppent fel, hogy Kiskorpádon és környékén a nép a maga módján már hozzá is látott a vagyoni különbségek mérsékléséhez. „Mivel mindig arról volt szó, hogy a szegényembernek is jusson valami, necsak a jómódúaknak, és hogy a gazdag köteles megosztani a nemzeti vagyont a szegénnyel, most a szegényebb parasztok szó nélkül úgy hajtják végre az ilyen és ennél különb ígéreteket, hogy a jobbmódúaknak hol a fáját, hol szénáját, szalmáját egyszerűen elhordják. Mondván, hogy úgyis mi győztünk, hát most szabadság van ebben is”117' - jelentette a már idézett Somogyi Hírlap. Jóllehet e jelentésről rövid úton kiderült, hogy csupán hírlapi kacsa volt,115 mégsem tekinthetjük egészen véletlennek, hogy ilyen és ehhez hasonló hírek és mende-mondák kerültek forgalomba, amellett az idézett híradások arról is tanúságot tesznek, hogy a nép hangulatát az ellenzéki képviselőjelöltek beszédein kívül rövidesen egy másik forrás is izzítani kezdte, az orosz példa, az orosz forradalomról érkező hírek, melyeket úgyszólván a tömegével szállítottak a nép olvasmányául szolgáló, ún. krajcáros lapok.

A rendkívüli események az agrárproletariátust is felrázták, nagy visszatetszést keltett körükben az uralkodó magatartása. „A király sem tartja be esküjét, hát miért tartsuk mi be szerződésünket”116 - járta szállóigeként a somogyi szegényparasztság körében, mint azt Hoyos gróf feljegyezte.

Ugyanakkor forradalmasítón hatott a szegényparasztság körében a megye- székhelyen kibontakozó sztrájkmozgalom. A tél végétől és a tavasz elejétől úgyszólván egymást érték a sztrájkok Kaposvárt. Tekintve, hogy e kötetben külön tanulmány foglalkozik az ipari munkásság mozgalmaival, ezért csak utalunk rá, hogy amennyiben igaz a latin mondás, hogy exempla trakunt, úgy a kaposvári munkásság ez évben nagy számban szolgált követnivaló példákkal.117

Végeredményében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a kormányválság, az orosz példa, az 1904. évi rossz termés nyomán támadt elkeseredés, az ínség, a Kaposvárt fellendülő sztrájkmozgalmak, valamint más tényezők a jónak ígérkező termés ellenére is nagyarányú társadalmi robbanás számára készítették elő a talajt. Csak egy égő gyufaszálra volt már szükség, hogy ez bekövetkezzék. Jellemző egyébként a közigazgatás, vagy legalább is egyes képviselőinek vakságára, hogy

1905. június 2-án, vagyis úgyszólván órákkal a mozgalom kirobbanása előtt, Kaposvár polgármestere ezt jelentette a főispánnak: „. . . az idei aratási kilátások annyira kedvezőek, hogy aratási sztrájk valószínűsége nem forog fenn”.118 Mentségére legyen mondva, hogy ezzel a véleményével nem állt egyedül.

Ez a helyzet, s az így összefoglalt körülmények együttesen teszik érthetővé, hogy hogyan gyújthatta lángra napok alatt az egész megyét a Hácson kipattant szikra. De ezek fényében válik igazán világossá a Hácson folyó szervező munka jelentősége is, melynek éppen ezért részleteire is kíváncsiak lehetünk.

Az 1905. év elejére kialakult helyzet Hácson is fokozta a politikai aktivitást, mohón vetették magukat a Népszavára és krajcáros újságokra, soha nem látott méretekben lendült fel a szervezkedés, amelybe ekkor már új erők is kap209