A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
déken megfordulni szokott emberek hallanak szocialista tanokat és ezek behatása alatt állnak.”88/3 Mintha, egy évtizeddel Hács előtt — ehelyütt is azzal a problémakörrel találkoznánk, — hogy a messze vidéken megfordult ipari munkások hozták „importként” magukkal az eszmét a falujukba, mint tették azt 1905-ben Nagy Sándor vándor szocialista asztalossegéd Hácson és azok a hácsi iparosok, akik messze falujukból ugyancsak eljártak a fővárosba, vagy más városokba dolgozni, és hazatérve kirobbantóivá váltak az 1905. évi kiváltképpen heves, s a megyénkből kiinduló dél-dunántúli aratósztrájkoknak. Természetszerűen ezen „izgatások” folyamatába beletartoznak a fővárosi lapok, a Népszava, a Szabad Szó és más „krajcáros” lapok (Friss Újság stb.) megyébe érkező és kézből-kézbe kerülő „izgató” lappéldányai és cikkei. A vándorszocialistákat, a karhatalmi és a közigazgatási szervezetek minden egyes esetben kitoloncoltatták a városokból csakúgy, mint a falvakból. A másik momentum pedig az volt a barcsi munkásmozgalom folyamatában, ii jelentős bankérdekeltség, üzem és tőkés vállalat azt kérvényezte az alispántól, hogy a megmozdulások idejére összpontosított csendőrállományt, teljes számban hagyja hátra Barcson, miután a zavargási vágy csak egyelőre nyomatott el. a munkások között - írták a kérvényezők - titokban még mindig lappang a munkásmegmozdulások iránti rokonszenv. A munkásmegmozdulások iránti rokonszenv valóban ott lappangott - hol titokban, hol meg nyíltan - a nagyszámú ipari segédmunkásság és a mezőgazdasági munkások soraiban. Szolidaritásukat csak növelte a kisváros egyetlen hetilapjának: a Barcs és Vidéke 1897. júl. 11-i számában közzétett hír, amely a toponári uradalom Hónig bérletén bekövetkezett zendülésről és csendőrvérengzésről tudósította az olvasókat, ahol is a helyi mezőgazdasági munkások helyett a Trencsén és Nyitra megyéből szerződtetett szlovák idénymunkások sztrájkjának két halálos áldozata lett. Köztudott volt, hogy nemcsak a szocialista sajtó- agitációnak volt jelentékeny hatása a mozgalom soraiban, hanem a hasonló gondokkal küzködő helybeli munkásság kedélyének a hangolását eredményesen segítették elő és befolyásolták a helyi sajtótermékek fentihez hasonló tudósításai.80 De igaza volt a közigazgatási hatóságok aggodalmának is: a „parázs” újból lángra kapott 1905 júliusában, amikor is a Neuschloss fűrészüzemben 400 munkás sztrájkolt egyszerre, a 20%-os béremelésért és a napi 10 órás munkaidőért.90 Két év múlva újra értesülhettünk az alispán évnegyedes jelentéséből, hogy a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank raktárainak az összes szervezett munkása, mintegy 250-en, május 11-én ismét sztrájkba léptek. Az osztályharcban egyre öntudatosodó barcsi munkásság már nemcsak a béremelés érdekében sztrájkolt ekkor, hanem a munkások szakszervezetének az illetékességéért is, amelyet a tárházak gondnoksága nem akart elismerni. A november 4-én tartott évnegyedes közgyűlés alispáni jelentéséből ugyancsak olvasható, hogy a gabonamunkások egyrésze is sztrájkolt - 1 napon keresztül - Barcson. Ugyanezen alispáni jelentés beszámolt még a szigetvári Neumann Lipót cipőgyárban — a június 20-án - kitört 6 napos sztrájkról is, amelyben pedig 100 munkás vett részt.91 De a barcsi munkásmozgalom erősödésére utalt az a tevékenység is, amely- lyel a századforduló első évtizedében lezajlott arató- és cselédsztrájkok idején, a sztrájkokkal fertőzött területekre, Szlavóniából is toborozott munkásokat, akik
