A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
dern gyárat építenek, amely 50 munkást foglalkoztatna állandóan és évente 350000 korona értékű árut állítana elő. Kilátásba helyezték, hogy 6 éven belül a gyárat úgy felfejlesztik, hogy az 1 millió korona értékű gyártmányt állít majd elő és 200 munkást foglalkoztat.322 Május végén már arról számolt be a lap, hogy a jutagyár befejezéshez közeledik és a kor igényeinek megfelelően rendezték be. Júliusban már állt a vasút felőli oldalon a - lap szavaival élve - „nagy terjedelmű” épület. Ez annál figyelemreméltóbb, mert a közönség gyanakvással „halvaszületett gyerek”-nek tartotta ezt a gyárat.323 És valóban, nem sokáig élt, 1913- ban már bezárta kapuit, nem volt több folytatása.32-* Nehézségeit növelhette az is, hogy 1905-ben a budapesti Juta- és Kenderipari Rt. Kaposváron fióktelepet létesített, de ez is megszűnt 1917-ben.325 Somogy megye területén kezdettől fogva jelentős volt a kender és a lentermesztés Csurgó vidékén. Ezt igyekeztek kamatoztatni a környék földesurai, amikor Inkey báró kezdeményezésére azt propagálták, hogy Csurgón dolgozzák fel a vidék lentermését. A Somogy megyei Gazdasági Egyesület hivatalosan is szorgalmazta azt, mivel a termés feldolgozása az óriási fuvardíj mellett csak Csurgón volt rentábilis. Ez késztette végül is arra Fiedler Jánost, akinek Komáromban is volt lengyára, hogy miután 15 kát. hold földet kapott ingyen Csurgótól, (amely azt gróf Festeticstől vásárolta meg!) és 10 évi pótadó mentességet nyert, felépítsen itt egy lenkikészítő gyárat. A földművelésügyi minisztérium 30 000 korona szubvencióval támogatta e gyáralapítást. A Somogy című lap 1902-ben a Somogy megyei Gazdasági Egyesület nagy sikereként könyvelte el a csurgói lengyárat, amelyet eredetileg Nagykanizsán akartak felállítani.326 Csurgó volt az ötödik az országban, ahol lenbeváltó és kikészítő telep létesült. A MÁV igazgatóság a kedvezményes díjtételekből további 20% kedvezményt adott a lenkóró szállítására és a földművelésügyi miniszter rigai lenmagot osztott ki a vidék lentermelő gazdái közt, hogy emelje a nyersanyag minőségét. Mindent jól előkészítettek a lengyár sikeres működéséhez.327 1903. augusztusában arról ad hírt a sajtó, hogy a lengyár épülete elkészült, és néhány gép is megérkezett. Szóváteszi azonban, hogy „Somogy megye egyik legnagyobb nagyközségében, Csurgón felállított lengyárban a levelezés, a vezetés, a könyvelés, általában minden német nyelven folyik.”328 - A gyár októberben megkezdte működését, de ünnepélyes megnyitó nem volt, amit azonban hamarosan sürgősen pótoltak. A banketten a Somogy megyei Gazdasági Egyesület, a minisztérium és a környező nagybirtokosok mind ott voltak.329 A lengyár további üzemi adatait nem ismerjük, csupán azt tudjuk, hogy 1905-ben külön orsógyár alakult itt, amelyben az 1920-as években kb. 20 munkás dolgozott. A működéshez szükséges faanyagot (bükk, gyertyán) a környező erdőkből szerezték be. A gyár a környék lentermésének jó átvevő telepévé vált, fejlődésképes üzem volt.330 Ebbe az ipari főcsoportba tartozott a Nagyatádon létesült Berkovits-féle gombkötő, paszomántgyár, amelyből tulajdonképpen gyár csupán 1903-ban lett. Ekkor települt ide Budapestről a Wollák-féle gomb- és zsinórgyár.331 Ez év november 28-án helyezték ünnepélyesen üzembe a Wollák és Berkovits cég zsinór- és paszományárugyárát. A cég 5 éve háziiparilag űzte ott, azon a vidéken a paszományáru készítését, 1903-ban pedig 90 munkást alkalmazott és további 220 munkást foglalkoztatott állandó jelleggel otthon. Elsősorban a hadsereg számára gyártottak itt zsinórokat, de exportáltak is.332
