A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
hallatlan gyors ütemű fejlődésén mérhetjük le e korszak gazdasági fejlődésének ütemét, amely sok áldozatot kívánt, hiszen a parasztság tömege szegényedett el és a kivándorlás révén a megye sok fiát veszítette el. * Ennek a korszaknak fő vonásai olyan világosan bontakoznak ki a megye gazdasági- és társadalomtörténetének eseményeiből, hogy szinte felesleges is a kontúrok élesebb megrajzolása. Minthogy azonban éppen ez az időszak vált e terület osztályharcos megmozdulásainak történetében a legfontosabb állomások egyikévé, szükségesnek látszik, hogy az előbbiekben kibontakozó képet összefoglaljuk, és - az országos és megyei politikai élet eseményeivel összehangolva - még egyszer áttekintsük. Az 1890-től kezdődően egyre szélesebben kibontakozó monopolkapitalizmus ipari vonalon jelentkező eredményeit, jelenségeit felesleges ismételten áttekinteni. Mindössze arra szeretnék utalni, hogy a megye legnagyobb gyárának, a kaposvári cukorgyárnak belépése a cukorkartellbe, fellendítette ugyan a termelést, de a gyár 1911-től már ismét értékesítési nehézségekkel küzködött és piaci problémái voltak. A világháborút megelőző időkben alakult újabb cukorgyárak, kedvezőtlenül befolyásolták termékei értékesítését.540 Hasonlóképp nehézségekkel küzködött, majd meg is szűnt a nagyatádi paszomántárugyár. A megye gyáripara nemcsak fejlődött, de át is alakult ebben az időszakban. Olyan iparágakban létesültek jelentős üzemek, melyekben eddig még huzamos ideig dolgozó üzem nem tudta fenntartani magát. Gondolunk itt az eltűnt kisebb gépgyárakra, melyek helyébe lépett az 1906-ban megalakult vasgyár, továbbá a csurgói lengyárra, a jelentős kivitellel rendelkező botgyárra stb. A bányászat, amely eddig nem volt a megye területén, a Balaton melletti tőzeg kitermelésével - az 1910-es népszámlálás adatai szerint - már 40 munkást foglalkoztatott. A tőzeget eddig is kiaknázták egyes uradalmakban mint pl. Kéthelyen, ahol 1890-től már cséplőgépeknél, tüzelésnél hasznosították azt. A lengyeltóti uradalomhoz tartozó Feketebézseny pusztán azonban 1912-ben már nagyobb gépekkel dolgoztak, és e tőzegalom-tépő és préselőgépeknek napi teljesítőképessége 2,1-3 vagon volt. A kitermelt tőzeget tépett-alom, tőzegpor, és préselt téglaként hasznosították.541 Ha az 1896. évi kivitelre dolgozó cégek megyei jegyzékét áttekintjük, meglepetten kell tapasztalnunk, hogy megyénk területéről ekkor már nemcsak gabona- és hüvelyesféléket, bort és szeszes italokat, lisztet, darát, korpát, továbbá fűrészelt faárut, parkettát és kádárfát szállítottak Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Belgiumba, Olaszországba, Szerbiába és Romániába, hanem olyan ipari készítményeket is, mint a keményítő, a cementáruk, impregnált gépszíjak, talp- és felsőbőrök.542 Annak ellenére, hogy az ipari áruk kivitele olykor már jelentős tételt képez, ezeknek a gyáraknak nyersanyagát is nagyrészt a nagybirtok adta, mezőgazdasági nagyüzemekkel voltak kapcsolatban. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a nagybirtok túlsúlya a megyében közismert. Az 1895. évi üzemstatisztika adata szerint az 1000 holdon felüli üzemhez tartozott a megye területének 58,9%-a, az 1000- 500 hold közötti középbirtokhoz 9,3%-a, a 100-5 holdig terjedő ún. kisgazdasághoz 27,9%-a, míg az 5 holdon aluli törpe illetve szegényparaszti gazdasághoz 3,9%-a.543 9*