A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Az 1853-ban kibocsátott úrbéri nyílt parancs szerint ugyanis csak azok a szőlők kerültek paraszti tulajdonba, amelyek az úrbéri teleknek alkatrészei voltak. E probléma körül Somogybán is - mint az országban mindenütt - több helyen heves vita folyt a földesúr és a volt jobbágyok között a szőlő tulajdonjogát illetően, de az úrbéri birtokperek folyamán nagyon kevés község tudta elérni, hogy a használatában levő szőlőterület paraszti tulajdonba menjen át.'! A valósághoz közelebb álló képet kapunk tehát a volt jobbágyok 1860-as évek elejére kialakult birtokviszonyairól, ha az úrbéri birtokrendezések eredményeit összegezzük. A megye területén az úrbéri birtokperekben 8243 ,!/8 úrbéri telek után adták ki a parasztok járandóságait. Ha számításainkban átlagértékeket veszünk figyelembe, akkor egy II. osztályú telek után járó 24 magyar hold szántóföldet, 10 kaszás rétet és 1 hold belsőséget számíthatunk egy-egy úrbéri telekre. A kortársak is 3 5 magyar holdas átlagot számítottak a telkekre. Ehhez járul még átlagszámításunk alapján a megyében telkenként 14,3 hold legelő és erdő. (Az erdő telkenként alig 1-2 hold volt és aránylag kevés község jutott hozzá.)4 E számítás szerint a volt jobbágyok tulajdonába jutó földterület 403 931 magyar hold volt, ami 302 948 kát. holdnak felelt meg. A megye területe ekkor gróf Széchenyi Imre, a megye XIX. századvégi köz- gazdasági problémáinak kitűnő ismerője szerint 1 170156 kát. hold volt,“ tehát a lakosságnak háromnegyedét kitevő parasztság - a végleges úrbéri birtokrendezés után - a megye területének mindössze 26%-át kapta meg. A termelőeszköz nagyobbik része tehát az uralkodó osztály kezén marad, mert a papok, tanítók, iskolák és egyéb közintézmények számára kiszakított földterület aránylag, nagyon kevés, becslésünk szerint alig éri el a 3%-ot. Az 1849. évi szomorú világosi fegyverletétel és az azt követő rémuralom, majd a nem kevésbé tragikus hivatalnok-rendszer a szabaddá vált parasztság számára igen kedvezőtlen körülmények között nyitotta meg a gazdálkodás és a boldogulás útját. A súlyos adóterhek, amelyek a földadó kataszter révén elsősorban a termőterületeket sújtották, viszonylag kis terhet róttak a nagy erdőterületekkel rendelkező uradalmakra és kiuzsorázták a parasztságot, amely szántóföld és rétföld után súlyos adót tartozott fizetni még akkor is, ha ezek a művelés alatt álló területek rendkívül silány, olykor régebben legelőként hasznosított kopár területek voltak is. Ha az 1850-es évek úrbéri birtokpereiben lapozunk, egy-egy község olykor heroikus küzdelme bontakozik ki előttünk, apáik szőlejét, maradványföldként birt és az uradalom által elvitatott és elperelt szántó és rétföldjeit keresik. Nem csoda, ha a dualizmus első éveiben már földosztó mozgalom jelszavával vittéK a baloldal mellett választási harcba a somogyi parasztokat.'' A gazdasági élet fejlődését megyénk területén nemcsak az önkényuralmi rendszer adópolitikája, a kialakulatlan birtokviszonyok nehezítették, de komoly problémát jelentett a dohánymonopólium életbeléptetése is. Ez Somogy megyét komolyan érintette, hiszen Mike, Szülök, Ádánd vidéke híres volt dohánytermesztéséről. 1851-ben a kaposvári főbírót külön megyei főnökségi leirat figyelmezteti, hogy az Ádándon és Karúdon magánosok által történő dohányárusításnak vessen véget.7 Az állami dohánymonopólíum komoly csapást jelentett a paraszti dohánytermelőknek, mert ez a termelési ág egyike volt a feudalizmus utolsó évtizedeiben a jobbágyi gazdálkodás legjövedelmezőbb ágának. A dohánytermelés hanyatlására már a megyei főnökség is felfigyelt és 1852-ben jelentést kért 8
