A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
S ha azt nem is tudjuk pontosan megállapítani, hogy miként ment át a köznemesség birtoka a latifundiumok tulajdonosainak kezére, azt regisztrálni tudjuk a rendelkezésünkre álló adatokból, hogy kik voltak Somogy megye új tulajdonosai és milyen mértékben tartották kezükben ezt a területet. Az 1895. évi üzemstatisztikai adatok használatával kapcsolatosan már merültek fel olyan észrevételek a szakirodalomban, melyek szerint e munka felvételezési rendszere (üzemkategóriákat tüntet fel) nem vezet maradéktalanul pontos számítási eredményekhez, amikor a földbirtok megoszlására vonatkozóan akarunk következtetéseket levonni. A földbirtok-tulajdon pontos megállapítása érdekében tehát a Magyarország 100 holdon felüli földbirtokosait feltüntető munka adataiból név szerint emeltük ki és összegeztük a legnagyobb földtulajdonnal rendelkező birtokosok birtokállományát. E szerint Somogy megye területének 38%-a (442789 hold) tíz 10 000 holdon felüli birtokos kezén volt, mégpedig a hg. Esterházy-család, a hg. és gr. Festetichek, a gr. Széchenyiek, a Somssichok, Jankovichok, Ypsilanti herceg, a Zichy grófok, Biedermann és Inkey bárók, továbbá a Hunyady grófok tulajdonában. Rajtuk kívül több mint 70000 kát. hold volt Somogy megyében egyházi tulajdon. Járásonként vizsgálva át a megyét és az 1000 holdon felüli birtokokat tekintve: a tabi járásban 11 tulajdonos kezén volt a járás 51%-a. A barcsi járásban 10 nagybirtok foglalta el a terület 56%-át, míg a csurgói járás 58%-án 8 nagybirtok terpeszkedett. Az igali járásban 9 nagybirtokos kezén volt a terület 43%-a, a kaposvári járás 44%-a pedig 13 család birtokában volt. A marcali járásban 9 tulajdonos kezén volt a járás 52%-a, a lengyeltóti járás 57%-a pedig 15 tulajdonos között oszlott meg. A szigetvári járás, a Biedermannok hazája, akiken kívül még nyolc birtokos kezén volt a járásnak 52%-a. S végül a nagyatádi járásban, amely utóbb az ún. kisgazda-mozgalom bölcsője lett, 4 tízezer holdon felüli latifundium és további 5 ezer holdon felüli birtokkal rendelkező tulajdonos kezében volt a járás területének 60%-a. Olyan nagybirtok volt ott mint a Festetich-család óriás latifundiuma a Dráva mellett, a Széchenyiek és a Somssichok uradalmai, Ypsilanti herceg simongáti uradalma.383 A földbirtok-megoszlás tehát egy határozottan „poroszutas” feudális nagybirtok szerkezetet mutat. Ha azonban az 1895. évi üzemstatisztikát vesszük vizsgálat alá, látnunk kell, hogy e nagy uradalmakból több nem házikezelésben, hanem haszonbérben volt, mégpedig nagyrészt nagybérleti formában. A gazdaságok ösz- szes számából 1,4%, az összes területből pedig 21,6% volt haszonbérbe adva.384 Ez pedig azt jelenti, hogy itt új tőkével és nagyobb munkássággal kell számolnunk, mert nyilvánvaló, hogy a bérlő intenzívebb gazdasági rendszerrel nagyobb hasznot akart kipréselni a bérletből, mint a házikezelésben lévő uradalmak vezetői. Amíg tehát a bérleti rendszer gazdasági szempontból bizonyos előnyt jelentett a megye termelése szempontjából, ugyanakkor társadalmi síkon negatív hatása volt, mert a magas földjáradék mellett a bérlő haszonbérét is számításba kell vennünk a mezőgazdasági munkásság életkörülményeinek alakulása szempontjából, amint erre később konkrét példákat is látunk. Egyelőre azonban még a gazdaságtörténetnél maradva, vizsgáljuk meg azt a problémát: milyen gazdálkodás folyt ezen a területen. Ha a II. sz. táblázat adataira tekintünk, azonnal kiderül, hogy a kisebb birtokokon aránylag igen magas hányad nem termő terület, ami érthető, hiszen utak, vízmosás stb. itt is volt és mivel több gazdaság helyezkedett el kis területen, nyilvánvaló, hogy az utak 74
