A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Cukorrépát szállítottak a gyárba messzebb vidékről is. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint az első évben a gyár által feldolgozott cukorrépa 65%-át Somogy, Tolna, Baranya megyékben magántermelők szállították a gyárba, közülük 200 kocsirakományt a pellérdi uradalom, a további 35%-ot pedig a MIR kaposvári béruradalma vitette a gyárba saját földjeiről.254 A város forgalmát igen megnövelte ekkor a cukorgyár. Nemcsak vasúton, hanem tengelyen is érkezett a cukorrépa. Már 1894-ben vasúti balesetet okozott a hatalmas répaszállítmány, mert az egyik répával teli vonat - a szűk állomáson — kisiklott és több kocsi összezúzodott.250 Az indulás esztendejében a cukorgyári gépeknek halálos áldozata is volt: egy toponári munkás fejét zúzta össze az egyik gép.256 A gyár a város életének része lett. 1894 telén a Somogy megyei Gazdasági Egyesület vezetői is megtekintették a gyárat, melynek gépeit a prágai Krizik cég szállította és a villanyfejlesztő telepét, amely erős fényével este csodapalotának tüntette fel a gyárat. Ebben az esztendőben 28-3O°-0s gőzben és melegben dolgozott a gyárban éjjel-nappali műszakban 280 ember. A cukorgyár körüli tér pedig tele volt cukorrépával, melyet az iparvágányon bivalyok vontattak el az állomástól a gyárig. Ekkor még 48-50 vagon répát dolgozott fel a gyár 24 óra alatt, amiből 500 q cukor lett.257 A gyár megindulása után 4 esztendővel az utótermék befőzés régi módszerét új refrigerant kristályosító rendszerrel cserélték ki, elsőként Magyarországon, majd 1901-ben modernizálták a gyárat, nagy rekonstrukciót hajtottak végre benne, amelynek során a gyár kapacitását napi 100 vagonra, majd később 120 vagonra emelték. A gyár gépi berendezéseit állandóan modernizálták, új gépeket és berendezéseket szereztek be. Ez a gyár volt Kaposvár büszkesége.258 1895-ben már Olaszországba is szállítottak innen homokcukrot és 1896-ban Londonnal bővült vevőköre.259 A városnak ez volt a legjelentősebb üzeme. De Somogy sem dicsekedhetett nagyobb gyárral. Szterényi József szerkesztésében megjelent és az ország 1898. évi gyáriparát áttekintő munka igen kevés üzemet tüntet fel Somogybán, mely gyári jelleggel bírt. A gépgyártás terén megemlítette a Magyar Királyi Államvasutak Javítóműhelyét Kaposváron.260 Ez volt akkor Kaposvár másik jelentős üzeme, bár állandó veszélyben forgott. A helyi sajtó többször említette fájdalmasan, hogy a vasúti fűtőműhely elvitele után, amely Dombóvárra került, félő, hogy hamarosan a gépműhelytől is megfosztják a várost.261 A föld- és az agyagipar terén 1898-ban a Barcsi Körkemence Rt. téglagyára állott Barcson, két téglagyár működött Csurgón, hat Kaposvárott és gróf Széchenyinek állott egy téglagyára Marcaliban.262 Nem említi meg viszont Szterényi műve Borovitz Manó kaposvári cement és agyaggyáros és építkezési vállalkozó cégét, amelyet 1895-ben jegyeztek be a céglajstromkönyvbe263 és mely utóbb, mint részvénytársaság, közel egy fél évszázadon át Kaposvár egyik legjelentősebb gyáripari üzeme lett. A Borovitz Manó-féle raktárnak egyébként már előbb is jelentős szerepe volt Kaposvár kereskedelmi és ipari életében, mert kályhákból és építészeti díszekből bő választékú raktárt tartott.26'1 A megye hajdani üveggyárának már ekkor, 1898-ban nincs nyoma Somogybán. A kis üveghuták áldozatául estek az üvegipar általános válságának, amit ismét csak a vasutak okoztak. Ezek számára vásárolták meg drágán a fát, ami fel55
