A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A megye területén 1872-ig még a céhrendszer kötötte meg az ipar szabad fejlődését. Ennek eltörlése után az iparosok számának természetszerűen meg kellett volna nőnie. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése azonban mást mutat. Megyénk területén 5360 önálló vállalkozót jegyeztek fel, akiknél 2717 segéd, 1792 tanonc, 462 férfi, 174 női és 18 gyermek-munkás állott alkalmazásban.209 Az önálló vállalkozók száma tehát nem egészen 200-zal haladta meg a segédszemélyzetként alkalmazott munkások számát. Ez feltétlenül a céhrendszer eltörlésének következménye volt. Ekkor a terület egyik legnépesebb iparága az élelmiszeripar volt, amely 1404 önálló vállalkozást számlált, de sok művelője volt a fonó-szövőiparnak is, ahová a rőfös és divatárukereskedőket, sőt a rongyszedőket is sorolták. (996 vállalkozás.) Harmadik helyre szorult a fém- és fémáru művesek száma (611). A vegyiiparban dolgoztak legkevesebben a megye területén. Egy hamuzsírfőző, 35 olajütő és 6 szappanos került ekkor itt összeírásra. A kamarai jelentés külön foglalkozott a gyárüzemekkel. Kaposváron működött egy mezőgazdasági gépgyár, amelynek alapítási évét nem ismerjük. 1876-ban 5 segéddel és 3 tanonccal dolgozott, metszőgépeket, továbbá mezőgazdasági munkagépeket állított elő. Bognárok dolgoztak benne. - Az agyagipar 97 téglagyára mellett Németlukafán egy üveggyár dolgozott 2 olvasztókemencével, 56 férfi, ii női és 28 (14 éven aluli) gyermek-munkaerővel, akik 160-195 napon át 12 órát dolgoztak naponta. Fizetésük a lakáson kívül 1 forint 50 kr-tól 1 forint 20 kr-ig terjedő napibér volt. (Meg kell jegyezni, hogy ugyanabból az esztendőből származó községenkénti ipari kimutatásban a németlukafai gyár 36 férfi, 4 női és 16 gyermekmunkás alkalmazásával jegyeztetett fel.) A faipar terén több fűrészmalmot és gőzfűrészt említenek Somogybán, melyek közül a legjelentősebb a barcsi gőzfűrészüzem volt. Ezek egyike a gépészen kívül 18 munkást alkalmazott, akik 150-300 napon át dolgoztak, napi 10 órát i forinttól 80 kr napi bérért. A másik barcsi üzemben dongagyártás folyt és 1 nyolc lóerős lokomobil segítette elő a munkát. Több gőz- és műmalom dolgozott ekkor már Somogy megyében. A kamarai kimutatás szerint a malomiparban 56 gőzgép volt, melyek összlóereje 543. A malmokban alkalmazott munkások száma 137 segéd és 55 tanonc volt. - A vegyészeti ipar területén mindössze egy gyáriparilag működő üzemet említ meg a jelentés: Kőröshegyen állott egy hamuzsírfőző, ahol 72 lugozókád volt.210 A megye iparára általában véve jellemző, hogy a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatos iparágakban egyre jobban függetlenedni igyekszik a természettől. A malmok között (gabonaőrlő és olajütő malmoknál egyaránt) egyre több a műmalom, amely fagázzal, szénnel vagy pedig gőzgéppel, lokomobillal állítja elő a szükséges energiát. Az ipari üzemek közül a legősibbnek tekinthető a malom. Az 1850-es években a megyében szinte „szenvedéllyel” építették a műmalmokat. ,,. .. aki nagyban nem bírta, az vett egy lokomotívot, a félszerből vagy istállóból improvizált malom mellé tette és őrölt,” - írta az egyik kortárs. Annyi volt ekkor a műmalom, hogy „majdnem minden nyomon gőz és füst akadt a szembe”. Utóbb a tulajdonosok egymásra licitáltak és lehető legolcsóbban adták el a drága búzából őrölt lisztet.211 De nem is a verseny adta még ezeknek a „nem számítással” átalakított műmalmoknak a kegyelemdöfést, hanem a kedvezőtlen közlekedési viszonyok. A megye belsejében működő malmok el voltak zárva a vasúttól, kivitelről szó sem lehetett, mert ezek a vasutak mentén működő műmalmokkal 46
