A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
forgatáshoz és a szőlőfajok megválogatásához. Csupán a pincekezelés terén változatlan a helyzet, itt még komoly bajok vannak a megyében.110 1877-ben már felcsillant annak a lehetősége, hogy a magyar borok piacot találnak Svájcban.111 S ezután, 1881-ben előbb Baranyában, majd Tolna megyében felütötte fejét a filoxéra. Ebben az esztendőben Somogy szőlőhegyein egy magyar holdon általában 20-30 akó bor termett, de rossz minőségű volt, rothadt, úgy hogy a szőlősgazdák egy része még a tőkén eladta a termését.112 A filoxéra pedig egyre fenyegetőbben közeledett a megyéhez, míg végül is 1884-ben „Megyénkben a filoxéra” címmel a Somogy világgá röpítette a vészhírt. Először a juti szőlőhegyen ütötte fel fejét. 1887-ben már a Sió mellett jelentkezett, ahová egy polgár Keszthelyről hozta be fertőzött szőlővesszőkkel. 5—6 éve még 1000 forintot is adtak egy hold szőlőért ott, de ebben az esztendőben már csak annak örült a gazda, ha valaki ivott a terméséből.113 1889-ben gróf Széchenyi Imre, a megye közgazdasági előadója jelentésében megjegyzi, hogy Somogy sok lakosa csupán a szőlőtermesztésből él és ezek most igen sanyarú körülmények között vannak, mert a filoxéra rohamosan terjed.114 - 1889 márciusában már Gomba és Gadány szoléit is elérte.115 Ezzel azután Somogy megye mezőgazdaságának egy jelentős művelési ágát, a parasztság fontos kenyérkereseti lehetőségét érte utói a végzet. A megye területén a másik pusztuló művelési ág az erdő, melyet azonban pusztítottak. Somogy, amely a török utáni időkben óriási erdőségek hazája volt, a forradalmat követő időkben nagyrészt ezekből próbált pénzt kizsarolni. Ez a megjegyzésünk elsősorban természetesen az uradalmakra, illetve a középnemesi birtokokra vonatkozik, de pusztította az erdőt a parasztság is, amelynek legfőbb törekvése az volt, hogy a jó erdei talajon szántóföldi gazdálkodást kezdhessen. Az erdő területe Somogy megyében már az 1850-es években erősen megritkult. Százalékosan ez azonban csak 1870 és 188$ közötti időszakban válik feltűnővé, amikor is az addigi 28%-ról 21%-ra zuhant az erdők aránya. A számszerű adat még feltűnőbb erdőpusztítást mutat, 313 ezer kát. holdról 246 ezer kát. holdra csökkent az erdők terjedelme a megyében. Ez az óriási erdőpusztítás, amely már jóval túllépte az erdőirtás fogalmát, az erdészeti szakosztálynak is feltűnt, amely a Somogy megyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére egy bizottmányt küldött ki, hogy az készítsen erdészeti statisztikát a megye erdőállományáról és ennek alapján nyújtson be javaslatot. A jelentés szövege - sajnos - hiányzik, de a sajtó közölt belőle részleteket. Eszerint a megye tulajdonképpeni erdőállománya már 1868-ban csupán 192 129 hold volt, amiből 45 246 hold fiatal, középerdő lévén, nem volt vágható. (Itt kell megemlítenünk, hogy az erdő kiterjedésében mutatkozó eltérés a statisztikai kimutatás és e jelentés szövege közt azt sejteti, hogy a hivatalos jelentés az erdőterületet hektárban közölte és az újságíró ezt nyilván elírta.) Az uralkodó fanem a tölgy, a cser, a bükk, a gyertyán, a fenyő és a nyír volt.116 Az erdőket - azonkívül, hogy az értékes fákat kivágták és eladták - főként legeltetéssel haszonsították továbbra is. Az erdők holdanként 3-6 forintot jövedelmeztek hizlalás alkalmával, ami kb. minden hetedik évben volt remélhető, a gubacs ára pedig 1-3 forint volt. Ebből 5 évenként volt nagyobb haszna az erdőtulajdonosoknak. A sertések makkoltatását még az erdészek is javasolták, mert pl. az egyik erdőmester szerint a sertések a fák kártékony rovarainak, a fe- oyőtőrösnek és a cserebogárnak kitűnő pusztítói. 35
