A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
Ezek sorsán kell segíteni, mert a nyomornak és ebből folyó elégületlenség- nek is meg vannak a maga becilusai, melyek a kórt elterjeszthetik ott is, ahol annak alig volna elképzelhető talaja. Elsősorban a társadalomnak kellene ezek sorsának javítására hatni: a nagy- közönségnek lépten-nyomon nyilvánvaló rosszalása megteremné a maga sikerét s a közönség ítéletében nyilvánuló közvélemény követelményei elől a legsivá- rabb, legönzőbb gazda sem térhetne ki. Másfelől egy jó, a viszonyoknak minden tekintetben megfelelő törvényre volna szükség, mely a cselédtartás ügyét teljesen rendezné, s a gazdák érdekei megóvása mellett figyelemmel lenne a cselédek jogos és méltányos érdekeire is, harmadsorban pedig a közigazgatásnak volna eminens feladata az, hogy a panaszos a cselédet az önző munkaadó ellen épp úgy védelmébe vegye, amint hogy intézkedései által biztosítani kell a munkaadó jogos igényeit is. Ebben pedig sok a kívánni való, főleg a panaszok gyors elintézése és az igazságnak minden melléktekintet nélkül való kiszolgáltatása dolgában. Különösen falvakban, hol a bíró sem kellő tör vény ismerettel, se mívelt érzékkel nem bír, a gyengébb fél érdekei gyakran esnek áldozatul, miből aztán nyomor, bűn, és sok család elzüllése származik, s egyúttal táplálékot nyer az elégületlenség. Pedig ezt nem szabad szítani, engedni, mert az elégületlen elem kaput tár az izgatok csoportjainak, kik ma már nagyon elszaporodtak világszerte. A gazdálkodás fejlettebb rendszere már nálunk is követeli, hogy a mező- gazdaságok ipar vállalatokkal köttessenek össze: ezek munkásai pedig más nézetekkel, más életviszonyokkal, más igényekkel bírnak, mint a mi jámbor gazdasági cselédeink, s a szocialisták jelszavai oly világosak, hogy a legegyügyübb ember is megérheti, sőt ami veszélyesebbb, félreértheti őket. Oda kell tehát törekednie a társadalomnak, törvénynek és közigazgatásnak, hogy a cselédség sorsát lehetőleg javítsák, s legalább oly színvonalra emeljék, minő az uradalmi és nagyobb gazdaságok cselédeié, kik a humanus bánás kellő fegyelem és morális, valamint fizikai egzisztenciájuk tűrhető, igényeik és a teljesített munkának megfelelő voltánál fogva viszonylagos jólétet élveznek. Csak így, az elégületlenség elhárításával lehet a mi mezei munkásainkat távol tartani oly mozgalmaktól, melyek a szükséges rend ellen támadhatnak, s melyek agrikultúrát űző országunkra új bajokat hozhatnának. Ez esetben nem jelentene nálunk bajt és veszélyes állapotot az, ha május elseje a munkások ünnepévé lenne, mely napon a munka érdemét és becsületét ünnepelhetné mindenki — a munkaadó és a munkás egyaránt. Kaposvár, 1890. április 27. (V. évf. 17. sz.) „Május 1.” 37Hatósági jelentések a május i-ével kapcsolatos eseményekről a) 1891. május 2. A kaposvári polgármester jelentése a vasúti műhely munkásai által tervezett, s elmaradt május i-i tüntetésről: 52J
