A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

A drága napszám országos problémává vált. A megnövekedett termőfölddel nem tudott lépést tartani a népesség szaporodása. A búzaárak hanyatlása és a napszám drágulása a földbirtokot már a tőke értékében támadta meg, ami különösen veszélyes volt. A gazdák panaszkodtak, hogy a napszámosok nem szeretnek dolgozni és uzsoráskodnak karjuk erejével.96

Az itt vázolt kép szépen beleillik az országos panaszhullámba és alátámasztja Vörös Antal megállapításait a parasztság munkatempójáról és munkamoráljáról, amely szerinte a feudális munkatempó továbbélése volt.97

Megyénk területén azonban ez a panasz csupán az 1860-as évek végén merül fel a gazdakörökben. Ekkor említik a kortársak, hogy a nép azért dolgozik, hogy ennivalója legyen és nem azért, hogy vagyonban gyarapodjék. Szerintük ennek az az oka, hogy kevés az érzéke a haladás és a gazdagodás iránt és mindezt szellemi hátramaradottságával magyarázzák. A napszámnak - a munkások által megszabott ára - sem a jövedelemmel, sem a termékek árával nem állt arányban és azt írják 1869-ben - „hajdan a pénz, most a munkaerő uzsora van divatban”. - Utóbb ez a panasz még konkrétebb lett. 1876-ban már arról írt a Somogy című lap, hogy Magyarország előnye a vele versenyző országokkal szemben, hogy termékeit elsőként viheti a piacra, de a napszámoshiány ezt meggátolja. Az ún. „zsöllérség”, a napszámos nép - a lap szerint - csupán 7/10 részben dolgozik. Az egyik gazda hetekig vár, a másik gyermekeket fogadott a gépek mellé. „Aki gyorsan akart készíteni, egy része a magjának szalmában maradt, aki várt, annak kazaljait a zivatar és az eső rongálta meg.” A dunántúli megyék egyik légi agy óbb problémája a munkaerőhiány volt.98

Mi lehetett az oka ennek a megtorpanásnak? Kétségtelen, hozzájárult ehhez az agrárolló kinyílása is. Ha azonban ennek az időszaknak társadalmi képét vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy Somogybán egészen speciális helyzet alakult ki a dualizmus első éveiben. Ezen a területen nagy hagyománya volt 1848-nak. A kiegyezéstől, ill. a politikai pártok közül a balpárttól a parasztság az 1848- 49-es hagyományok tovább folytatását várta és remélte. Az 1869. évi követválasztási mozgalom során fellángolt az ún. földosztó mozgalom, amely felszínre hozta a somogyi parasztok legfőbb vágyát. S amikor erre az uralkodó osztály - egyöntetűen, a balpártiakkal együtt - a földosztó vágyak teljes és erőszakos elfojtásával válaszolt, tökéletes kiábrándultság vett erőt a parasztságon.99 Már az önkényuralom idején is az úrbéri birtokperekkel kapcsolatosan volt néhol nem egy fegyveres összetűzés a jussukat kereső parasztok és a földesúr érdekeit védő karhatalom között. De ezután a földosztó mozgalom csírában történő elfojtása után az osztályharc nemcsak elmélyült, de az egész megyére kiterjedően lángolt fel újra.

De nemcsak a földosztó törekvések első jelentkezésében tekinthető szinte „úttörőnek” Somogy megye, de a mezőgazdasági munkássztrájk terén is egyike volt az elsőknek ez a megye az országban. Gróf Széchenyi Imre 1868 nyarán a Somogy című lapban ezeket írta: „most már nem kell Londonig menni, találni megyénkben is elég stricket”.100 - S ez a panasz utóbb az egész korszakon végighúzódik . . .

Itt azonban másra is fel kell figyelni. Az aránytalan birtokmegoszlás a somogyi földeken az 1870-es években olyan irányban hatott, hogy „olyan társulatok” keletkeztek, amelyek házilag kezelt és csekély hasznot hajtó birtokokat akartak bérbe venni, majd kisebb részletekben albérletbe kiadni. Ezeken alkalmaz31