A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

a fentebbi mizériák megszűnnének és az iparfejlesztés legalább is több hasznot hajtana: ez volna a helyes közgazdasági politika, s akkor inkább akadnának magyar iparvállalkozók.

Gondolnunk kell az iparfejlesztéssel, hogy az előbb-utóbb felállítandó vámsorompók esetén minél kisebb megrázkódtatáson menjen át ez a sokat szenvedett ország, melyet a tudatlan külföld Ausztria gyarmatának tekint, csak. Mi iparilag nem fejlődtünk oly arányban, mint Ausztria mezőgazdaságilag az utóbbi időben, s így jobban vagyunk utalva iparukra, mint ők mezőgazdaságunkra; ők már boykottálni merik lisztünket, mi pedig türelmesen húzzuk a jármot és fizetünk königrätzi adókat. . .

Ezért üdvözlünk mi minden új magyar iparvállalatot, különösen pedig Kaposvárott, mert az egész nagy környéken fonó és szövőgyár úgy sincs és reméljük, hogy a vállalkozók városunkkal megállapodásra jutnak. A prosperálásra pedig reményt nyújt városunk kedvező fekvése és hogy még a múlt évben is io 1/2 millióért vettünk ausztriai jutaárukat.

Ha pedig majd az új gyár üzemét megkezdi, elmondhatjuk Ábrányi Emil költeményéből :

„Az ember életét hajdan Párka szőtte,

S az vágta széllyel léte fonalát,

A mi szövésünk az is ember élet,

Mert abból él majd sok derék család.”

Somogy, 1904. jan. 3. (1. sz. 2. old.) Iparfejlesztés

JEGYZET:

1 A königgrätzi adó nyilvánvalóan utalás a kiegyezés azon pontjára, amely szerint Magyar- országnak Ausztria régi (elsősorban sikertelen háborúiból adódott) államadósságaiból is részt ■kell vállalnia. (A königgrätzi csatavesztés 1866. júliusában volt a poroszok ellenében.)

16.

1905. október 29.

A Somogyvármegye cikke a megye gyáriparának kialakulását hátráltató

tényezőkről

Régi és állandó panasza a vármegyénknek, s vele Kaposvárnak is, hogy hiányzik belőle a kifejlett, erős és élénk gyáripar, amely sokfelé adna oda kenyeret, ahol ma nincs. Vagy ha van, kevés van. így vélik ezt sokan, kik a kifejlett gyáripartól nagy közjóléti eredményeket várnak. Jogosan panaszolják föl azt, hogy gyárak tekintetében mostoha sorsa van vármegyénknek, szemben az ország hegyvidékeinek bármelyik vármegyéjével. Ez azonban természetes is.

A hegyvidék nemcsak a benne rejlő s feldolgozandó termékénél, hanem az olcsó munkaerőnél fogva is alkalmasabb erre a célra. Olcsóbb a munkaerő, olcsóbb a tüzelő-anyag, továbbá az erős esésű folyók és patakok önként kínálkoznak igen olcsó hajtóerő gyanánt.

3°4