A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

'%-os adatainak egybevetése arra mutat, hogy 1885-ben a szántóföldi gazdálkodás lényegesen előtérbe nyomult. A szántóföldek % aránya 39-ről 48-ra nőtt, majd ez az arány 1895-re már 54%-ra emelkedett. A szántóterület nagymértékű növekedése részint a rét (amelynek % aránya n-ről 8, illetve 9-re csökkent) részint a legelő (u%ról xo, illetve 7%-ra csökkent), az erdő 28%-ról 21, illetve 18%-ra csökkent), továbbá a szőlő (2%-ról 1,7%-ra csökkent) rovására történt. Terméketlen terület meghódításából - arányait tekintve - nem származhatott tehát nagyobb mennyiségű szántóföld.

A művelési ágak közötti arányeltolódás korántsem arra mutat, hogy a szántóföld terményeinek értékesítése körül nem volt probléma. E korszaknak szinte a mottójául kínálkozik az a kis versike, amelyet a Somogy című lap 1875- ben közölt:79

„Miért volt tavai jó világ?

Mert kevés volt a gabona és az éhes ember sok.

Miért van most rossz világ a gazdáknak?

Mert sok a gabona és kevés az éhes ember.”

Ez a kis versike egyben azonnal rámutat az e korszak mezőgazdasági termelésével kapcsolatosan vörös fonálként végighúzódó kettős problémára. Ezek egyike a gabona és egyéb termények elhelyezésével kapcsolatos nehézségek, melyek fő oka a rossz közlekedés, a járhatatlan utak, s a külföldi gabona és gyapjú versenye. A másik döntő probléma a munkaerő hiány következtében fellépett és a gazdák szavai szerint „bér túlkövetelés”. Ez azonban alapjában véve inkább csak az általános életszükséglet feltételeihez igazodó magasabb bér követelése volt.

Vizsgáljuk meg elsőként a szántóföldi gazdálkodás módját, terményeit. Gróf Széchenyi a megye közgazdasági állapotait tárgyaló munkájában érintette a parasztság, vagy ahogyan ő nevezte „a volt úrbéresek” által alkalmazott földművelési rendszer kérdését és megállapította, hogy még 1885-ben is a háromnyomásos rendszer uralkodott a megyében a paraszti gazdaságokban. Ezt ő helyesnek tartotta, mivel a legeltetés szempontjából ez sokkal előnyösebb. Az állatok ugyanis a bevetett földeken állandó kárt okoznának.80 S hogy ez valóban így volt és a legeltetés terén uralkodó „anarchia” milyen súlyos károkat okozott, annak illusztrálására Roboz István egy cikke álljon itt, amely szerint 1867-ben a szőlőkben okozott igen súlyos károkat az állatok legeltetése.81

Hiába ostorozták tehát a gazdasági szakírók a háromnyomásos gazdálkodási rendszer elavultságát, amíg a megyében a tagosítás és a legelők teljes elkülönítése mindenütt meg nem történt, addig a megyében nem térhetett át a parasztság a gazdaságosabb váltógazdálkodásra és így helyzetén sem változtathatott.

Ugyanakkor a megye uradalmai nemcsak áttértek már a modern váltógazdálkodás formájára, hanem a kapitalista gazdálkodás egyéb vonásai is megjelentek e földeken. A kapitalista gazdálkodásra való teljes áttéréshez néhány uradalom első lépése - érdekes módon - egy tipikusan feudális intézmény kihasználása volt a földbirtok megkötése érdekében. A hitbizományra gondolunk, amely intézmény 1687-ben született, amikor is a IX. te. a főrendek vagyoni romlásának megakadályozása érdekében hozta be s az 1722. L. te. kiterjesztette aí:t a köznemesekre is. Somogy megyében a kapitalizmus korszakának kezdetén a nagy27