A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
másrészt gazdasági akadályai voltak. Hiányzott a jogbiztonság és az egyesülés- szabadsága az abszolutizmus idején, nem volt megfelelő vámrendszer, kereskedelmi és váltótörvények, és hiányzott a megfelelő közlekedési lehetőség, a szakoktatás. Aránytalanul nagy és rossz elosztású volt az adóteher.69 Először vetődött fel széles közönséghez szólóan Somogy megye területén az ipar szükségességének hangoztatása. S valóban, - mint láttuk - az 1870. évi népszámlálás adatai még iparilag igen elmaradott vidékként mutatják be Somogy megyét. Ezen nem csodálkozhatunk. Ami kevés ipari vállalkozó szellem jelentkezett, azt tönkretette az osztrák ipart védő kormányzat. Erre konkrét példáink is vannak Somogy területéről. Bálványoson, Satzger 400 ezer forint értékű, több száz munkást foglalkoztato szeszgyárat létesített, a közeli földbirtokosok számára is jó kereseti lehetőséget ígért a burgonyatermelés. A bécsi kormány erre a gyárra 20 ezer forint adót vetett ki, és a tulajdonos kénytelen volt leállítani a főzést. Ugyanez lett a sorsa Zichy István nágocsi szeszgyárának, amelynek 1867-ben már csak a kéménye mutatta, hogy ott gyár állott valaha.70 S hasonló sors érte a hárságyi cukorgyárat is.71 További forrásokból egészíthetjük ki ezt a szomorú képet azzal, hogy az 1850-es években némulnak el forrásaink a szigetvári cukorgyárról és a megyei rabok munkáján alapuló megyei posztógyárról is. Az ipar fejlődésének legfontosabb feltétele, hogy árui számára megfelelő piacot találjon. Ez Somogy megyében nem volt biztosított. Állandó volt a panasz, hogy az utak - mihelyt esni kezdett az eső, vagy a hó - teljesen járhatatlanokká váltak és a megye úszott a sárban. A fuvarozás, mint mellékkereset, megszűnt, mert az óriási sárban ’’istráng szakad, tengely merül, hám foszlik, a kocsis és az úr gyalogol.”'2 i860 óta már érintette a megyét a modern civilizáció eszköze: a vasút.71 A déli-vasút társaság pályája Budáról Fehérváron át Triesztig ment és Siófoknál lépett somogyi földre. Szántód, Szemes, Boglár, Balatonkeresztúr és Balaton- szentgyörgy voltak somogyi állomásai, majd Zala megyében Nagykanizsán állt meg. Amióta ez a vasút megnyílt, a megye északi részének lakosai terményfeleslegeiket Veszprém helyett Kanizsára szállították.74 1867-ben már felmerült a megye vezetőiben annak gondolata, hogy Kaposvár felé irányuló vasútvonalat építtessenek ki. őszinte ijedelmet keltett a somogyi és a zalai gazdák körében az a terv, hogy felépítik a kanizsa—barcs-pécsi vasútvonalat. Attól tartottak ugyanis, hogy az Alföld nagy részének terménye, mely eddig Pestre vándorolt, ezután Kanizsa és Trieszt felé megy és ezzel halálos csapást mér majd a somogyi gazdászat jövőjére. Már-már arra gondoltak, hogy a társadalmi mozgalommal akadályozzák meg a terv valóra váltását.7" A nagy vihar utóbb elült, de a vasút mérhetetlen előnyének felismerése mellett a saját érdekek védelme még sokáig hangot kapott a sajtóban, sőt a megyei közgyűléseken is. Általában azonban a közgyűléseken támogatták a vasútvonalak kialakításának tervét, bár lehetőleg ügyeltek arra, hogy ez Kaposvár és Belső- Somogy érdekeit ne sértse.'6 A mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem új egyensúlyának kérdése egyre több problémát vetett fel, különösen amióta az amerikai és az orosz gabona, továbbá az ausztrál gyapjú versenye kezdte kiszorítani a magyar gabonát és gyapjút az eddigi biztos nyugati piacokról, illetve befolyásolta azok áralakulását. Egyrészt a belső piac, másrészt a gyors és olcsó közlekedési utak megteremtése létérdekévé vált az ország döntő többségét képező mezőgazdasági lakosságnak.
