A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

golódásokkal, gyűlésekkel és a szervezéssel telt el. Tiltakoztak az új adóreform ellen, amely a kis- és középbirtokos parasztságot érintette.8'1 A megyei törvény- hatósági bizottságba ekkor 51 kisgazdát választottak, míg a képviselőválasztásokon a 18 jelöltből hárman kaptak mandátumot.85 Az 1910-es év hozta meg a kisgazdapárt első jelentősebb sikerét, ami azután a háború kitöréséig növekedett. A következő évben a pártban, a kisbérietek körüli propagandamunka került előtérbe. 1911. szeptember 24-én pedig a Kaposvár városi kisgazdapárt alakult meg.86 Az alakuló gyűlés előtt a kaposvári Kossuth-szobor avatási bankettjén az ott elhangzott beszédek miatt összeütközött a Szabó István vezette kisgazdapárti, és a szociáldemokrata vezetőség. A konfliktus alapja a szociáldemokrata szónok által a forradalmár Rákóczi, Bocskay és Kossuth példájának említése volt. Erre Szabó a szociáldemokratáknak címezve kijélentette, hogy „ .. . aki a biztos győzelem alapos reménye nélkül forradalomba hajtja nemzetét, akasztófára való gazember.” Az ott elhangzott mérges polémia a sajtóban napvilágot kapott, és az nem segített az ügyön. Szabó István válaszában leírja, hogy „. . . Kossuth Lajost én éppen nem tartom forradalmárnak, mert a 48-iki szabadságharc önvédelmi harc volt.”87 A fenti kijelentések Szabó István politikai álláspontját tükrözik a magyar történelem sorsfordulóinak, illetve történelmi személyiségeinek értékelésében. Szabó mereven elzárkózott minden forradalmi megoldástól. Mint legtöbb polgári politikustársa 1848-1849-ben csak az osztrák zsarnokság elleni küzdelmet hajlandó elismerni. A múltbeli forradalmi példát a jelen időszakára még gondolatban sem hajlandó tudomásul venni.

Az 1912-es év első hónapjaiban közeledés történt a somogyi szociáldemokrata vezetőséggel, miután tisztázták a felmerült ellentéteket. A szociáldemokraták ekkor a választói jog kiharcolására összpontosították erejüket, és a kormány választójogi reformja ellen tüntettek. A kisgazdák ebben a kérdésben támogatták a szervezett munkásokat. Kaposváron február n-én Tankovics János, március

17-én Barcson pedig Szabó István szólalt fel a szocialisták gyűlésén,88 Június első napjaiban a választójog kiharcolása körül viszont újból rövid ideig eltávolodás történt. Szabó és pártja ekkor nyíltan tiltakozott a cselédeknek adandó vá lasztójog ellen, mivel ők „ . . . még a titkos választás esetén is uraik befolyása alatt állanak.” Kijelentette a hónap elején Szabó, az utóbbi időben a szociáldemokraták nem védelmezték a fenti kérdésben a kisgazdákat.811 A kaposvári szociáldemokrata vezetőségben pedig ekkor az opportunista szárny túlértékelte a kormány által meghirdetett választójogi reformot és kijelentették: „A munkásság mindenkor készséggel gyűl össze azon lobogó alatt, amelyre az általános választójog van fölírva. Ha a kormány hozza a választójogot, akkor a kormány mellett fognak állani. A szocialisták sohasem egy párt, hanem a jogtalan nép érdekében, az általános választójogért harcolnak”.110 A fenti kijelentés Szabó István hozzászólása után következett, a kaposvári Rákóczi-téren tartott ellenzéki népgyűlésen, melyet a kisgazdák június 23-án szerveztek. Az év végén a kisgazdák újból teljesen hátatfordítottak a volt szövetségeseiknek és megint hűségükről biztosították a nagybirtokosokat.01

A háború előtti utolsó másfél évben a kisgazda párt gazdasági célokat tűzött ki a választójogi reformtervezet elleni fellépés mellett. A közös legelők ügye, a mezőgazdasági kamarák, a mezőgazdasági szakoktatás témája szerepelt az éves beszámolókban, a pártvacsorákon és a népgyűléseken.02 Megfigyelhető volt, hogy megélénkült a középbirtokosokhoz való közeledés is. A szövetséges kere.256