A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

Az utóbbi esetet nem tekintve a főszolgabírók mindig a bérlők és földbirtokosok javára hozták a döntést.

Az agrárszocialista mozgalmak hatása nyomán, illetve a leszerelésére a háború előtti években, - még 1907-ben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter idejében - megkezdték a cselédlakások építését. A törvény tíz éves határidőt szabott meg a nagybirtokosoknak a cselédlakások építésére. Ezzel egyrészt állami parancsszóval javítani akartak az embertelen lakásviszonyokon. Másrészt megkötni, illetve leválasztani szerették volna az agrárszocialista követelésektől a cselédeket. A megye alispánja a törvény megjelenése után azonnal kénytelen volt rendelettel egységes értelmezést adni, mivel azt a földbirtokosok több oldalról „félreértették”. Ezek szerint Somogybán „ . . . minden nős és családos cselédnek külön szoba és főzőhelyiség jár úgy, hogy egy személyre 10 köbméter légtér és 4 négyzetméter fölület jusson.”'11 Az év végén már nagybirtokos nyomásra jelentős visszakozás történt a megyei szabályrendeletben. Most már a főzőhelyiség négy család részére lehet közös, de a családtagonkénti szobának legalább 40 köbméter légtért kell magába foglalni.

A megyei szabályrendeletben a cselédlakások építésének végső határidejét

1917. december 31-ében határozták meg.42 Természetesen sem akkor, sem pedig a Horthy korszakban nem hajtották végre az 1908-ban meghozott megyei szabályrendeletet. Tanulságos statisztikát jelentetett meg a Somogyvármegye c. lap az alispán 1911. évi jelentése nyomán a megyei cselédlakásokról. A jelentés szerint állítólag 1907-től a törvény megjelenésétől Somogybán kettőezer cselédlakást, pontosabban szobát építettek, illetve alakítottak ki. A fenti lapban közölt adatokból megfelelő képet kapunk a cselédek lakás- és életviszonyairól. Ezek szerint a barcsi, a lengyeltóti és a tabi járásokban a családok 75%-ának jut külön szoba. A nagyatádi járásban 73%, a marcaliban 60%, míg a szigetvári járásban csak 50%-a a családoknak lakhat egy szobában. Az igali, a kaposvári és a csurgói járásban a legalacsonyabb a százalékszáma a különszobáknak a cselédházakban. Az igali járásban 60 szobát, míg Marcaliban 136 szobát alakítottak ki átalakítással. A Somogyvármegye cikkírója szerint az uradalmak „ . . . saját jól fölfogott érdekükben, cselédeik munkaképességének fokozására és megóvására egyre építik a cselédházakat.”43

A fenti építkezési, átépítési ütem 1913-ban lassult, majd 1914-től megszűnt és a háború után jelentéktelen mennyiségben bővült csupán.

2. Ellenakciók az agrárproletáriátus mozgalmainak leszerelésére

A megye gazdasági, politikai életét irányító és eldöntő nagybirtokos és tőkés osztály a század első évtizedében szűk réteget alkotott. A megye lakosságának r 5%>-át alig közelítette meg az uralkodó osztály, a vele szorosan összefonódó és az őt kiszolgáló adminisztrációval az 1910-es népszámlálás alapján. A megye politikai életét irányító törvényhatósági bizottságának 288 virilis tagjából 1914-ben a közép és nagybirtokos, valamint bérlő a háromnegyede. Az első adófizető Somogybán a 34000 kh-t birtokló gróf Hunyadi József, aki évente 77 229,24 korona adót, azaz holdanként 2,27 korona adót fizetett. A kétezer holdas gróf