A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907
Nézzük meg ezután, hogy mit kívántak a cselédek. Adjuk át itt is a szót a forrásoknak. „36 mérő gabonát, 1600 négyszögöl tengeriföldet, 1 hold rétet kétszeri kaszálással és 80 koronát” kértek Márffy Béla hencsei birtokos cselédjei.211 „Her Pál első béres előadja, hogy a cselédek fizetése eddig általában a következő volt: 27 mérő gabona, 32 korona készpénz, 1 hold (1000 négyszögöl) tengeriföld, 400 négyszögöl rét (első széna és sarjú), 2 öl tűzifa, kert 100 négyszögöl, kenderföld 200 négyszögöl, 16 kgrm só és sertéstartás. Miután azonban ezen konvencióból megélni nem tudnak, elhatározták, hogy ezentúl a következő konvenciót kérik: 32 mérő gabona, 80 korona készpénz, 1 hold (1200 négyszögöl) tengeriföld, 20 kgrm só, marhatartás céljára legelő, 400 négyszögöl rét, 2 öl fa, 100 négyszögöl kert, 200 négyszögöl kenderföld, sertéstartás és ezenfelül a minden cseléd felesége részéről kötelezett 8 ingyen napszám eltörlése és végül a takarodás idejét leszámítva a vasárnapi mezei munka szünetelése” - hangzanak a cselédség kívánságai a Plachner Sándor főszolgabíró által Nagyberkiben 1905. június 20-án felvett jegyzőkönyv tolmácsolásában.212 „Eddig minden (konvenciós) cseléd 32 kor. készpénzt, 18 mérő kenyérnek való gabonát, 8 mérő búzát, 12 kg sót, 8 köbméter tűzifát, 20 kor. tej pénzt, 1000 négyszögöl tengeriföldet és kertet kapott, ezentúl azonban 64 korona készpénzt, 32 mérő gabonát, marhatartást és az eddigi só, fa, tengeriföld és 20 korona tejpénzt óhajt”-ják213 - mondja az Üjfalu-pusztán felvett jegyzőkönyv. „A levezetett vizsgálat folyamán megállapítottam továbbá, hogy a sztrájkolok célja az, miszerint a mostani 26 mérő gabona (8 mérő rozs, 8 mérő búza), 26 forint készpénz, 1 1/2 öl tűzifa, 26 font só, 1 hold kukoricaföld, kert- és kenderföld, 2 darab sertéstartás 5-5 malaccal, évi konvenciójukkal szemben: 32 mérő gabona (8 mérő búza, 28 mérő rozs), 32 forint készpénz, 32 font só, 1 db marhatartás, 2 öl keményfa, vagy 4 öl puhafa és a többi felsorolt járandóságok megadása és a feleségeikre a kerti, kender(föld) stb. kisebb járandóságok fejében rótt 12 napszám szolgálat elengedése”214 - jelentette 1905. június 24-én az alispánnak a marcali főszolgabíró, a Kiskürtös-pusztán dolgozó cselédek kívánságait. A követelések ezúttal is világosak, nem kell hozzájuk kommentárt fűznünk. Hogyan vonhatjuk meg ezek után az 1905. évi sztrájkok mérlegét, milyen eredményekre vezettek a sztrájkharcosok küzdelmei? Nem kétséges, hogy az 1905. évi sztrájkharcok a somogyi szegényparasztság harcának egyik legdicsőségesebb fejezetét jelentik. Ezekben a harcokban csapott legmagasabbra a szegényparasztság osztályharca, bár az is igaz, hogy ezekben a harcokban a mozgalmat hajtó nagy társadalmi dühök és indulatok bizonyos értelemben és mértékben le is vezetődtek. És ebben az értelemben bizonyult helytállónak az az értékelés, amit nyomban az események után Gabsovits vármegyei főjegyző adott, mondván, hogy „a megindult hullámzás . . . elsimult és veszélyes jellegét elveszítette”.215 Valóban, Somogybán ezután már nem került sor többé hasonló erejű megmozdulásra. Legfeljebb az 1918. őszi parasztmozgalmakra utalhatunk, amelyek mértékeiket tekintve talán meg is haladták az 1905. évi harcokat, de jellegüket, bázisukat tekintve már lényegesen különböztek az 1905. éviektől. Nem tekinthetjük lebecsülendő körülménynek, hogy az 1905. évi harcok ráirányították a társadalom figyelmét a cselédség és szegényparasztság nyomorára, küzdelmes életére, sorskérdéseire. Józanabb hang jutott szóhoz a sajtóban,216 és valamelyes megértés jelentkezett a közigazgatás egyes képviselői részéről is, bár ezeket elsősorban a prevenció és a gazdasági célszerűség eszméje sugallta. Mégsem érdektelen ezek illusztrálására az egykori jelentések néhány sorát idéznünk. 219
