A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

csolódtak. Űjév táján a helységbe települt Nagy Sándor asztalossegéd, vándorszocialista agitátor, aki - mint a forrásokból egyértelműen állapítható meg - a Szociáldemokrata Pártnak volt tagja, s a konspirációs szabályokra óvatosan ügyelve, „semmiféle hatósági közbelépésre” okot nem adva,119 látott hozzá az

1904-ben kialakult alapok továbbfejlesztéséhez. Mint a forrásokból és irodalomból az szintén világosan tetszik ki, ebben a munkában még két társa segítette, akik ugyancsak Hácsra költözködtek.120 Márciusban, sőt talán már korábban is, forrt a gondolat, hogy a munkauzsorának nem tesznek eleget, a robot teljesítését megtagadják.121 így esett, hogy áprilisban már nyíltan hangoztatták, hogy nem fogják a szerződésben előírt munkákat elvégezni, s három helyen is megtagadták a részesföldek művelését.122 Májusban már járásszerte sorozatosak voltak a munkamegtagadások.12'1 Az egyik uradalom erre felbontotta a szerződést. Az elégedetlenkedő hácsiak válaszul népgyűlést akartak tartani, amit sem a főszolgabíró, sem a belügyminiszter, akihez jogorvoslatért fordultak, nem engedélyezett. Ennek ellenére, május végén,124 bámulatos titoktartást tanúsítva, a temetőben egy vasárnap reggel a gyűlést mégis megtartották, amelyre a távolfekvő községekből is nagyszámmal érkeztek. A gyűlés lefolyását és az ott elhangzottakat homály fedi, mindenesetre tény, hogy elhangzott a jelszó a munka megtagadására, amit azután a résztvevők gyors ütemben adtak tovább faluról-falura.125 Ezt követően a hácsiak június 4-re egy újabb népgyűlést jelentettek be, melyre a hírek szerint Weltner Jakabot hívták meg szónokolni. A főszolgabíró azonban ezt is betiltotta.126

Valószínű, hogy ez volt az a csepp, amitől végülis betelt a pohár. Május

31-én a hácsiak végképp megtagadták a munkát.12' Június 2-án már karhatalommal hajtották őket a lengyeltóti uradalomba, de már mit sem használt, nem vol tak hajlandók felvenni a munkát. A főszolgabíró kihágási eljárást indított ellenük, Nagy Sándort elfogatta, megbüntette és illetőségi helyére, Püspökladányba toloncoltatta.128 A dolgok azonban ekkorra már túljutottak azon a ponton, hogy egyetlen vezető kiemelésével és néhány munkás megbüntetésével meg lehetett volna akadályozni, ami bekövetkezett. A morajló áradat dübörögve, recsegve- ropogva szakította át a gátakat, ezzel kezdetét vette az 1905. évi nagy sztrájk.

A hácsi példa úgyszólván órákon belü talált követésre. Mint mikor a karmester felemeli pálcáját, egyszeriben 12 uradalomban és nagyobb gazdaságban hagyták abba a kapásnövények művelését és a takarni ányneműek kaszálását. Nem hallgatva se rábeszélésre, se a következményekre való intésre.129 A forrongás és á láz rövidesen az uradalmak rabszolganépét, a cselédséget is hatalmába kerítette, s kezdetét vette csatlakozásuk a falusi szegénység mozgalmához. Június 7-én Öreglakon Jankovich Bésán Endre cselédei kezdtek sztrájkba,110 a példa hamarosan a többi pusztára is átterjedt. Június 11-én így már 15 községben szünetelt a munka,131 s a mozgalmat most már a szegényparasztság egészének ereje fűtötte. Érthető módon a hangulat az egész járásban feszült és izgatott volt. „ . . . Némely helyen — írta a Somogyi Hírlap - annyira izgatottak az emberek, hogy valósággal őrjöngenek. Kaszákkal felfegyverkezve járják be a községeket, a dolgozni akarókat (értsd: sztrájktörőket - K. S.) munkájukból kiverik és fenyegetik”. „A sztrájkolok szenvedélye oly fokra hágott, hogy a józanul gondolkozó s dolgozni akaró munkások élete veszélyben van.”132 Valóban, erre is volt példa. Mint a lengyeltóti főszolgabíró, dr. Svastics Nándor jelentéséből értesülünk, június 7-én egy húsz főből álló munkáscsapat ment Szöllöskislakról Bog210