A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

Somogy megyében a századfordulón a népességnek már jóval több mint egyharmadát tette a teljesen vagy csaknem teljesen nincstelen földmunkásság, a pusztákon, majorokban, tanyákon dolgozó cselédség és a nyomorparcellákon vagy törpebérleteken tengődő szegénység.1 A megye 1910-ben számlált, 361 961 főt kitevő összlakosságából 163 347 volt az említettek részesedése.2 Az 1900. évi népszámlálás köteteiben szereplő 22 962 földnélküli somogyi zsellér közül csak 5432-nek volt saját háza.3 Az 1895. évi nagy mezőgazdasági felvétel tanúsága szerint pedig a megye x 042 047 kát. holdjából mindössze 41007 hold esett az 1-5 holdas törpebirtokokra, holott e gazdaságok éppen felét tették a megyében egzisztáló birtokoknak4.

E szegényparasztnép rosszra fordult körülmények között érte meg a század- fordulót, és egy nehezedő sors terhével lépett át a XX. századba. A tőkés üzemek kiépülésének felgyorsulása, a bérleti rendszer kiterjeszkedése, a hogyomá- nyos keretek felbomlása, a belterjesség térhódítása, a szemtermelés és az állat- tenyésztés átalakulása, a tejgazdaságok kialakulása, a takarmány- és ipari növények termelése óriásira duzzadt munkatömegével Somogy uradalmaiból is kiűzte a cselédélet addig élvezett, viszonylagos nyugalmát, és a látástól vakulásig tartó, „sem embernek, sem állatnak” pihenést nem hagyó0 robotnak adta át a terepet. A piaristák mernyei uradalmában pl. 1890. és 1906. között Tóth Tibor adatai szerint 33,3 és 35,3 hold körül járt az egy cselédre eső földátlag.6 Brázovay Kálmán, aki az 1905. évi mozgalmak „utolsó hullámainak lecsendesülése után” bejárta a sztrájkharcok színterét, és Somogybán a kaposvári, igali és tabi járásban is megfordult,7 már mindenfelé hajnali 3-tól este 9-11-ig tartó munkában találta a cselédeket, akik számára ugyanakkor ismeretlen volt az ünnepi és vasárnapi munkaszünet.8 Az embertelenné fajult és lélekölő munkával, mintegy annak társaként, általános tendenciaként lépett színre a cselédbérek megszorítása. Jelszó lett az olcsó cseléd.9 Bár ebben a tőkés bérletek jártak elől,10 a példa a többi gazdaságokra is átragadt, és valójában a házi kezelésben tartott nagy- és középbirtokon sem volt jobb a helyzet. Számos gazdaságban vonták meg a cselédektől a tehéntartást, amivel kellően nem kárpótolt jövedelmi tételt vettek ki a cselédség zsebéből, ugyanakkor helyenként a földjárandóság megszorítására is sor került.11 De egyre több panaszra adott okot az is, amit a cselédség megkapott.

Hoyos gróf szerint, aki az 1905. évi nagy sztrájk okait kutatva külön tanulmányozás tárgyává tette a megye mezőgazdasági munkásviszonyait, és a té197