A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
A munkanélküliség a világháború első évében (1914) sem csökkent méreteiben. Az új választó- és sajtójogi tüntetés már januárban utcán találta a város munkásságát. Különösképp nehéz helyzetbe kerültek az építőmunkások, akik már hosszú hónapok óta, munka nélkül tengették az életüket. Ez az esztendő már a munkásnők politikai szervezkedésének az útját is egyengette. A március 8-i első nőnap alkalmából123''3- - Szalma István felhívására - már határozati javaslatot is készítettek a Munkás Otthonban tartott „nőgyűlésen” a munkásnők politikai szervezkedésére vonatkozóan. Egy hét múltán — márc. 15-én - pedig megyei értekezletét tartotta a megyei pártszervezet, amelyen 34 küldött vett részt. A Népszava tudósítása szerint a jelentést Szalma István titkár terjesztette elő, amely szerint - 1913-ban - a végrehajtó bizottság 33 ülést, 16 nyilvános népgyűlést, 4 szabadiskolai előadást tartott és 3 tüntetést szervezett. A hatóságok 9 párttagot ítéltek el 20 napi elzárásra. A megyei pártértekezlet plénuma megállapította, hogy a munkanélküliek segélyezési akciója nem érte el a kívánt eredményeket. Rámutatott - Kovács Miksa felszólalására - a megyeszékhelyen életre hívott klerikális szervezkedések: a keresztény szocialisták „sztrájkbontó” provokációira, majd indítvány született a pártsajtó érdekében kifejtendő agitáció fokozására. A megválasztott új végrehajtó bizottságnak: Egerszegi János, Torma József, Tóth Lajos, Szalma István, Kovács Miksa, Lucz Mózes, Sabján Péter, Papp Lajos, Sebők Imre, Bezur Kálmán és Peinhoffer Lajos lettek a tagjai. Az ellenőrző bizottságnak pedig: Dóra Istvánt, Schramm Pált, Baksa Józsefet, Bercsi Jánost és Farkas Jánost választották tagjaivá. A századforduló első évtizedének a bérmozgalmaira visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a szakszervezetek tevékenysége megyénkben nem szakadt el soha lényegében a párt tevékenységétől. Maga Kovács Miksa párttitkár éveken keresztül választmányi tagként, majd 1908. végétől: ellenőrként tevékenykedett a Magyarországi Famunkások Szövetségének 28. kaposvári csoportjában.124 Bár az első szakszervezeti kongresszus időpontjától (1899) egészen a világháború végezetéig - a megyei szakszervezetek tagjai és vezetői közül senki sem szólalt fel az országos kongresszusokon és senkit sem választottak meg a Szakszervezetek Tanácsának a tagjává, mindazonáltal rendszeres összejöveteleikkel - a Magyar Mátyás elnöklete alatt működő famunkás csoport hosszú esztendőkön keresztül szinte havonta tartott összejövetelt — élénk összeköttetésben a pártközponttal, gyors és friss aktivitással reagáltak az országos eseményekre is. E bérharcok azonban — országosan csakúgy, mint a megyeszékhelyen — zömében sohasem voltak kellőképpen előkészítve, így azok, néhány jelentős kivételtől eltekintve, nagyobbmérvű bérharccá nem is nőhették ki magukat. Általános eredményeik a munkabérek 10-15%-os emelkedésében és a munkaidő 1/2- i órával történő megrövidülésében voltak lemérhetők. Köztudott volt az is, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog korlátozása nagymértékben megnehezítette a szakszervezetekbe tömörült munkások gazdasági harcait, hisz a gyűlések 90%-át betiltották a hatóságok,125 A szakszervezeti kongresszusok munkája, s vele együtt a különféle szak- szervezeti csoportok tevékenysége a világháború közeledtével, főképp a háborús esztendők alatt egyre nehezebbé vált. Nem szerepeltek véletlenül az 1913. évi kongresszuson a gazdasági válság növekedéséről, a fokozódó hadügyi ter182
