A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
elharapózott sztrájk híre után a megyében még 24 helyen volt cselédsztrájk, 90 helyen pedig aratósztrájk 1905-ben. A dunántúli mezőgazdasági munkások sztrájkjai 1905-ben főképp Somogybán és Tolnában érték el számszerint, de hevességükben is a maximumot, kevésbé azonban Baranyában és Fejér megyében. A következő esztendőben (1906-ban) e sztrájkok - a két megye területén - már jóval tem- peráltabbak voltak hevességükben és számarányukban is. Amikor pedig a sztrájkhullám a két megye területén már szinte levonulóban volt 1907-ben - mintha regionális fáziseltolódás következett volna be - Fejér megyében csak ekkor érte el a maximumot. A sztrájkhullámzás elcsendesedése: 1907 végén, már mindenütt bekövetkezett a Dunántúlon. Az 1907-ben lezaljott aratósztrájkok, a velük sokban közös jegyet viselő városbéli iparossztrájkok - mint később majd láthatjuk - azonban már messze elmaradtak az előző évek nagy mozgalmaitól. A kormányzati válság rekaciós megoldása az osztályharcok korábbi kedvező feltételeit csakhamar megváltoztatta. A megszilárdult államhatalom keretei között egyre jobban korlátozódtak a különféle bérmozgalmak, hanyatlani kezdett a földmunkás-mozgalom is, amelynek az elrettentésére csakhamar tető alá hozták az 1907-es esztendő legszégyenteljesebb tilalmát - a hírhedt „derestörvényt”. * * * Az 1897. évi rendőrségi-működési jelentés a megyéről még csak annyit rögzített, hogy az SZDP-nak csak 3 községben voltak hívei, s Várkonyi Istvánnak is csak Karádra és Nagybajomra terjedt ki a befolyása.101 A századforduló esztendeiben erőteljes fejlődésnek indult a szakszervezeti mozgalom. E szakszervezetek közül a kaposvári szabómunkások szakegylete volt a legrégibb alapítású: 1896-ban, jóllehet tényleges szervezkedésük kezdő időpontjaként már az 1892-es esztendő is ismert. A cipészek és a csizmadiák szakegylete pedig 1901-ben alakult a megyeszékhelyen. A könyvkötő munkások szakegylete 1903. aug. 9-én, a nyomdászoké 1903. május 31-én, az építőmunkásoké pedig 1903. dec. 13-án alakult. S ha a szakszervezeti mozgalom megyei történetének kezdeti időszakában a szigetvári munkások voltak is a kezdeményezők, a mozgalom fejlődése szempontjából a századforduló kezdő éveiben alakult kaposvári szakegyleteknek a működése következtében a megyei munkásmozgalom nemcsak hogy megerősödött szervezeteiben, hanem erőteljes fejlődésnek is indult. Talán abban sem tévedünk, ha megállapíthatjuk, hogy e szakszervezeti tevékenység erőteljes fejlődése teremtette meg a szociáldemokrata párszervezetek létrehozásának az előfeltételeit. A frissen alakult szakmai szervezetek energikusan vették ki részüket a bérmozgalmakból. Míg a korábbi esztendőkben csak egy-egy műhely munkásai vehették fel elszigetelten a harcot a munkaadók ellen, ettől kezdve egységesen léphettek fel az egyes szakmák összes dolgozói, nem egyszer a szakmaközi összefogás fegyverét is felhasználva a cél érdekében. A Népszava 1902. júl. 5-i híradása szerint 1902. jún. 29-én, öttagú bizottság alakult Kaposvárott (tagjai voltak: Kujczár Péter, Bérezi Ferenc, Friss Mihály, Kertész Ignác és Kelemen István) a helyi pártszervezet létrehozásának az előkészítésére. Az előkészítő népgyűlésen negyedfélezer főre tehető tömeg jelent meg a megyeszékhelyen.
