A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

ban, amelyekben tetemes mennyiségű árukészleteket raktároztak. Mindezeken kívül számos pénzintézetet és részvénytársaságot találunk az amerikás lendülettel növekvő községben, ahova 1880-1889 között csak a távirati forgalom - jellemző közgazdasági mutatóként - 13 824-ről 35 788 db-ra emelkedett.83

E hatalmas lendületű fejlődés csakhamar kiharcolta a maga számára, hogy a község - a szigetvári járásból 14, a nagyatádiból pedig xi községgel együtt - új járási közigazgatási egységként - járási székhellyé alakuljon át iS<)6-ban.

A gyors növekedésnek indult városka falai közé csakhamar tanyát ütött a szocialista munkásmozgalom is. Szabadelvű olvasókörében már 1880. júl. 24-én titkos iratokat keres a szigetvári szolgabíró megbízásából a község jegyzője és bírája. Ilyeneket nem találva, annak a Müller Károlynak mennek a lakására házkutatást tartani, aki még két évvel előtte, Szigetvárott volt a mozgalom egyik vezéralakja. Nyilván a szigetváriak küldték Müllert új munkahelyére: Barcsra, ahol a lakásán már 42 db sajtópéldányt foglaltak le. (A Népszava 1880. aug. x-i tudósítása szerint 16 db Arbeiter-Wochen-Chronik-ot, 5 db Arbeiter- Freund-ot, 1 db Bauerwille-t, 1 db Sociáldemokrat-ot, 1 db Volksfreund-ot, 1 db Volksstimme-t, 2 db Freiheit-et, stb.) Müller eredményesen dolgozhatott Barcson: Szigetvárott történt kihallgatása alkalmából a szolgabíró már az országból való kiutasítással fenyegette.

A kikötő rakodómunkásai 1890. júliusának egyik napján, amikor a megyei sajtó híradása szerint éppen 32 hajó érkezett meg 102000 q terhével, tömegesen megtagadták a kirakodást, nagyobb munkabért és óvadékuk kiadását követelve. „Az igazgatóság hivatkozva szerződésükre — tudósította a „Kaposvár” - éppúgy megtagadta a béremelést, mint az óvadék kiadását, mire a munkások a Drá- va-parton csoportosulva, fenyegetőzni kezdtek azzal, hogy az igazgatót a Drávába dobják. A fenyegetett igazgató a bajt a barcsi csendőrállomáson feljelentette, mire a csendőrség a helyszínen meg is jelent, de a nagy számú zavargókkal mit sem tehetett. Nehogy a baj nagyobb méreteket öltsön s a barcsi raktárakban felhalmozott értékben a rakoncátlan tömeg kárt ne tegyen, az igazgató a kikövetelt óvadékot kénytelen volt kiadni, a hajórakomány pedig a hajókon maradt.

Ilyen esetek is azt bizonyítják, hogy egy olyan helyen, minő Barcs, nélkülözhetetlen a bíróság és „közigazgatási hatóság jelenléte, mely tekintélyével és hathatós intézkedéseivel képes egyedül az ily bajoknak elejét venni.”84

Még e döntő átalakulás előtt zajlott le 1894-ben a község falai között a megye legnagyobb méretű munkásmozgalma. Közismert, hogy a hatóságok a megyében - ezidőtájt - a barcsi és a megyeszékhelyi munkásmozgalmaktól tartottak a leginkább. A megye alispánja az 1892. évi - a belügyminiszterhez küldött - jelentésében őszintén bevallotta, hogy Barcson tartottak leginkább a május i-i zavargásoktól (a belügyminiszter 1890. ápr. 24-én mindenfajta május i-i felvonulást és tüntetést megtiltott: egy a főispánokhoz leküldött bizalmas körrendeletben) ahol az ünnep előtt mindenkor a kaposvári csendőrszakasz parancsnokságnak kellett - megerősített karhatalommal - gondoskodni a tüntetők és a tüntetések megfékezéséről. A május közeledvén - Novotni János asztalost, aki messze földön híres volt szocialista érzelmeiről, évről-évre rendőri felügyelet alá helyezték. 1894-ben is rendőri felügyelet alá helyeztette a megye főispánja a pécsi rendőrfőkapitánnyal, miután Novotni, akkor, a pécsi Hoffmann bútorgyár munkása volt.85