A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
Az eszéki és a budapesti kapcsolatok rendőrségi ellenőrzése során igen jelentős esemény történt 1881. december 2-án. Ekkor ugyanis Tisza Kálmánnak és a rendőrterror minden hiábavaló zaklatása ellenére a korrupt rendőrségnek olyan nevetségesen nagyfokú kompromittálása következett be, amelyet Tisza - 1882. júl. 8-án - már levélben is kénytelen volt Pejacevic horvát bán tudomására hozni. A levél szerint azokat a jegyzőkönyveket, amelyek az Eszék és a Budapest közötti szocialista összeköttetésekre vonatkozó titkos rendőrségi levelezéseket és feljegyzéseket tartalmazták, s amelyeket egy Dutz nevű eszéki könyvkötőnek adtak át bekötésre - egy Friedmann nevű eszéki lakos átolvasta és a jegyzőkönyvek tartalmát az eszéki párt tagjainak a tudomására hozta. A hasznos értesüléseket az eszékiek azonnal a fővárosba jutatták. Tisza kénytelen volt bevallani, hogy a kellő óvatosság hiánya az egész kormányzatot a nevetségességig komprommittálta, miután a jegyzőkönyvek titkainak idegen kezekbe kerülése, mind az eszéki, mind pedig a fővárosi szocialistáknak még a rendőrspicli (besúgó) hálózat névsorát is a tudomására hozta.'1 De utalni lehetne a bécsi kapcsolatokra is. Selley főkapitány jelentette Eszékre - Budapestről 1893. dec. 23-án -, hogy Winnecke Henrik kesztyűssegéd - „aki hallomás szerint a bécsi szocialisztikus irányú munkásmozgalomban is kiváló szerepet játszott - a karácsonyi ünnepekre lerándul Eszékre, szocialisztikus értelemben való agitáció kifejtése végett.”'4 Egy későbbi értesítése szerint a főkapitány azt is jelentette - 1894. jan. 23-án - az eszékieknek, hogy Winnecke nem Eszékre, hanem Pécsre ment, s utána pedig Baranya megyét járta be, s ott különösképp a tönkrement szőlősgazdák között agitált.70 Ezek után már azon sem csodálkozhatunk, hogy az Eszéken végzett munkájáért a rendőrség kitolon- coltatta a városból.'1’ Amikor Tisza Kálmán az egyesülési kongresszus után illegalitásba akarta szorítani a mozgalmat, a vizsgálóbírák, a rendőrök tömegével az egész ország területén szisztematikusan szervezett házkutatásokat tartottak, hogy az így előkerülő „bizonyítékok” alapján újabb felségsértési és hazaárulási pereket demonstrálhassanak, s ilyen címeken esetleg 10-15 esztendeig is terjedhető büntetésekkel sújthassák a mozgalomban tevékenykedő vádlottakat. így ismét hatalmas üldözésébe kezdtek a hazai szocialistáknak, főképp olyan városokban, ahol élénk kapcsolatok épültek ki a helyi és a fővárosi szakegyletek és betegpénztárak között: Pécsett, csakúgy, mint Szigetvárott és Barcson.“ Így zaklatták a mozgalom vezetőit a közigazgatási hatóságok is. A sajtó híradása szerint 1880. júl. 24-én Müller Károly barcsi lakásán is házkutatást tartottak, ahol is 42 db mozgalmi sajtóorgánumot koboztak el és magát Müllert pedig azzal fenyegette meg a kihallgatáson a szolgabíró, hogy kiutasítja az ország területéről. Welz lakásán is házkutatást tartottak ugyanakkor Szigetvárott.78 Hogy a rendőrség a szakegyleteket, a kongresszusokat és a pártszervező tevékenységet oly provokatív módon, oly árgus szemekkel s a spiclik hadával dolgoztatva figyeltette és ellenőriztette, ahhoz tudnunk kell azt is, hogy Tisza Kálmán rendőrségéről - Thaisz Elekkel az élén - még a Horthy-rendőrség, egyik 1941-ben kiadott évkönyvében is, megállapíthatta, hogy mind Thaisz, mind pedig beosztottjai: korrupt panamisták voltak, akiket végül is, magának a Tisza-kormánynak kellett helyükről fegyelmi vizsgálattal eltávolítani. Thaisz rendőrségének a korruptsága - lényegében azonban - nem a munkásmozgalom
