A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
A politikai tevékenység mellett a beteg- és a rokkantpénztár ügyét továbbra sem hanyagolták el. Az országos 1877. évi közgyűlésen a szigetvári élőhelyet Frankel Leó és Korn Ferenc, 1879-ben pedig Welz Károly képviselték. Ez utóbbi közgyűlésen hangzott el - Frankel ellenében - Welz azon javaslata, hogy a betegpénztár tartalékalapjainak a növelése érdekében a belépőktől 1 forint beiratási díjat szedjenek. A közgyűlés végül is elfogadta - Welz ajánlatát, a belépő díjat azonban 50 fillérre mérsékelte.6'1 1879. április 17-én bejelentették a szigetvári szolgabírói hivatalnak, tudomásulvétel végett, hogy április 20-án, a Korona vendéglő nagytermében a Budapesti Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár helybeli „élőhelyének” tagjaként (Welz Károly „előhelyi” meghatalmazottal az élen) közgyűlést tartanak, amelyen az évi számadásokat ismertetik, s tíz „előhelyi” választmányi tagot, két számvizsgálót és négy ügynököt, továbbá 6 választmányi póttagot és két jegyzőkönyvhitelesítőt választanak.65 A rákövetkező esztendőben - 1880. április 23-án - tartott számadások beterjesztésénél Welz Károly már sommázhatta a szigetvári „élőhely” legfontosabb bevételi és kiadási tételeit. A bevétel 373,29 forintra rúgott. (A beiratási illeték 15 Ft, heti járulékok 330,90 Ft, különféle bevétel 0,43 Ft, kölcsön és tartozás 26,96 Ft), a kiadások pedig 592,98 Ft-ra. (A betegsegélyezés 209,70 Ft, temetési járulék 90 Ft, szülési segélyezések 3 Ft, gyógyszertári költségek 141,23 Ft, orvosi díjak 54,74 Ft, különféle segélyezések 13,38 Ft, meghatalmazottak díja 27,47 Ft, visszafizetések 0,40 Ft, költségek 6,28 Ft, kölcsön és tartozások 17,42 Ft, részesítés a központi ügykezelés költségeire 29,36 Ft.) A közzétett vagyoni mérleg 57 tagot tartott számon Szigetvárott, s 219,69 Ft veszteséggel zárta esztendei működését.66 1885-ben 102, 1886-ban pedig már 139 betegpénztári tag volt a városban.66/3 A munkásmozgalom legalitásáért és egységéért való küzdelemnek csakhamar meg is lett az eredménye, hisz 1879 decemberében már a Nemválasztók és a Magyarországi Munkáspárt küldöttei is megkezdhették az egyesülési tárgyalásokat, amelynek eredményeként az egyesítő kongresszuson (1880. máj. 16-17.) megalakulhatott a Magyarországi Általános Munkáspárt. Miután mindkét korábbi pártnak két-két lapja volt - az előbbinek: az Arbeiter és a Krónika, az utóbbinak pedig a Népszava és.a Volksstimme — örökükbe csupán kettő lépett: az Arbeiter-Wochen-Chronik és a Népszava. Az egyesülés hírére gratuláló sürgönyöket menesztettek a szerkesztőségekbe a pécsiek mellett a barcsiak is. Sok helyütt — így Szigetvárott is - maguk a munkások sem voltak megelégedve az egyletek tevékenységével, azok gyengeségét emlegetve, több energikus cselekedetet vártak a vezetőktől. Ugyanilyen nehéz volt a kislétszámú tagságot is az egyleti keretek között megtartani és aktivizálni. Ezért Welz valóban arra törekedett, hogy az egyletben tevékenykedő "kis csoport határozottan kitartson” a nagyobb kenyérért való küzdelemben.”67 Ez a munka a nagyobb kenyérért való küzdelemben már valóban ott találta az ipari munkásságot a földmunkásság súlyos nyomora mellett. Nem volt szükség ehhez ”a külföldi szocialisták heccelésére”, egymás mellé állította a két társadalmi osztályt a saját kizsákmányoltságának a nyomora és annak a felismerése. Ezt a megdöbbentő állapotot hozta nyilvánosságra az alábbi sajtóközlemény is a dél-somogyi, reggel 3 órától este 10 óráig dolgozó mezőgazdasági munkásság nyomoráról: „Különösen a mi vidékünkön a lakosság szüksége majdnem elviselhetetlen. A kisiparos nyomorban van és ugyancsak nyomorban van 162
