A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
A baloldali vágyak és aspirációk titkainak azonban továbbra sem tudtak a hatóságok nyomára bukkanni. Csaknem általános érvényűnek volt mondható a kaposi járás szolgabírájának 1869. április 5-én Nagybajomból küldött jelentésének a záróakkordja: „A tulajdon szentségének megfertőztetésére, vagyon és földfelosztásra célzó vágyódások és kacérkodási jelek, nyíltan még nem merültek fel, s e tekintetben a nép egyáltalán véve hallgatag, és gondolkozni látszik, s ebbeli vágyait csak titkon és bizalmas körben nyilvánítja, egyik elvbarát a másiknak, anélkül, hogy ez titkos vagy külső jelekben is nyilvánulna, miért is ezen vágyak terjesztésének forrására jutni merő lehetetlenség.”20 Lényegében ez csendült ki Bogyay Kálmán szolgabírónak, Marcaliból 1869. április 6-án a főispánhoz küldött jelentésének a zárószavaiból is: „A földfelosztási hajlamok és remények léte a nép, különösen ennek vagyontalan, szegényebb részénél kétségkívüli, de az ígérettevők, miután az illetők annak teljesítését még mindig várják, ezideig el nem áruitattak.”2(i A „szélsőbal” népszerűségét még egy évtized múltán is hangosan hirdették a választási kortes-versek: „Csak a szélső-baloldal az igazi Abban lehet mindenkor megbízhatni; Az tudja csak érdekünket megvédeni.” „Válasszunk hát szélső-bali követet Ez előtt még szent ez a szó: becsület; Ez fog minket a nyomorból kimenteni.”2' A mozgalom programja már túlmutatott Kossuth törekvésein. A rétegekre hulló parasztság — különösképp a szegényparasztság — politikailag öntudatosabbá vált a népi mozgalmakban. A nagyobb településekben - főképp a mezővárosokban - ekkorra már szerveződni kezdett a munkásság. Nem véletlenül mutatott rá az igazságra a rendkívül heves választási küzdelmek mögötti okok feltárásában a marcali szolgabíró, 1869. március 13-án, a főispánhoz intézett jelentésében, egy igen lényeges momentumra: „A communisticus irányú izgatások nyomai. . . Mar- cali-Keszthely mezővárosokban - különösen az ezekben tartott hetivásárok alkalmával - a kézművesek és a nép közti érintkezés eseteire vezethetők vissza."'26 Lényegében erről idéz T. Mérey Klára is: „A lobbanékony népet a 48-as és 60-as években sem volt könnyű megfékezni, sőt most még kevésbé, mert hátuk mögött álltak a szocialisták, akik folyton tüzelték őket. Hiába oszlatta fel a belügyminiszter a munkásköröket, a munkások magánlakásokba, kocsmákba jöttek össze, vagy kimentek az országútra és tanácskoztak jövőbeli magatartásuk felett.”29 így, e korszak kutatása már csak azért is nagyobb figyelmet igényel a részünkről, mivel ez volt a bölcsője mindazon gazdasági és kulturális egyesületeknek, segélyegyleteknek, olvasóköröknek, munkásönképzőköröknek, amelyekben népünk nyíltan és demonstrálva védhette múltbeli hagyományait, társadalmi érdekeit, és védekezhetett velük és általuk az abszolutizmus törvénytelenségei ellen, s kóstolgathatta az ellenzéki politika egyre oxigéntelenebb levegőjét. A hajdani 48-as paraszti olvasókörök is ekkor indultak gyors virágzásnak és radikalizálódás- nak, valamint a különféle munkásegyletekben és szervezetekben is ekkor vette jelentős erjedés a kezdetét, különösképp azokon a vidékeken, ahol a gazdasági
