A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

■dalmak nagyon felhajtották az árakat. Volt zsellér nem tudott hozzájutni földhöz. Egyre nőtt a napszámból élők száma.

1854-ben Somogybán előfordult, hogy azokon a területeken, ahol még nem tagosították a birtokot, a gazda eladta a trágyát és így a föld teljesen tönkrement, a gazda hamarosan eladósodott. Az agrárproletariátus nagy száma tehát jobbágygazdákkal is gyarapodott. A Gazdasági Lapok Somogy megyei tudósítója szerint a megyében volt olyan falu, ahol a kocsmáros a felszabadult úrbéri birtoknak közel egyhatodát ragadta kezébe öt év alatt. A földhiány olyan nagy volt, hogy 1854-ben már holdanként 15-24 pforintot is fizettek 1-1 hold bérletéért, sőt Esterházy herceg kaposvári uradalmának - a Kapos vize lecsapolá- sával nyert - több száz holdját holdanként 25 pft-ért adták bérbe.17 A föld ára azonban egyre magasabbra szökött. Tudomásunk van arról, hogy 1862-ben a csurgói uradalom Agarév határában holdanként 140 forintért adott el az agarévi izraelitának mintegy 30 hold földet!18

Ilyen földárak mellett nem csodálható, hogy az uradalmak tömegesen vették vissza a parasztoktól azokat a földeket, amelyeket évtizedek óta béreltek és ezzel sok falusi tragédiának okozói lettek.19

Az 1850-es években az ingyen munkaerőtől, a robotosok munkájától eleső uradalmak eleinte súlyos nehézséggel küzdöttek. Hiszen nagy többségüknek megfelelő tőkéje sem volt, hogy az addig zömmel ingyen munkaerőre támaszkodó gazdaságához bérmunkásokat szerezzen! A köznemesi birtokosok pedig rendszerint teljesen' a jobbágyi munkaerőn alapuló extenzív gazdálkodást folytattak, ha ugyan egyáltalán kiépítették majorsági birtokaikat. Ennek következtében a megyében aránylag kevés volt a gazdasági cseléd, illetve ezek főként a nagy uradalmak kialakult majorsági birtokain, pusztáin éltek és dolgoztak. De még ■ott is akadtak problémák. A Széchenyi család somogyvári uradalmában pl. csak családos cseléd volt az 50-es években és ezek is nagyon ragaszkodtak a marhatartáshoz, olyannyira, hogy jobb cseléd csak úgy szegődött be, ha a marhatartást engedélyezték neki. Ez. pedig bizonyos mértékben akadályozta az uradalom tervei szerinti gazdálkodást. - A tőkeerősebb uradalmakban, mint pl. a Hu- nyadyak kéthelyi birtokán nem volt cselédprobléma, az „urasági cseléd” gárda már 1848 előtt kialakult. A középbirtoknak számító Istvándiban azonban igen nehéz volt „közönséges gazdasági cselédet” kapni.20 Itt hiányzott a jobbágyfelszabadítás előtt megszervezett uradalmi birtok kiépített cselédrendszere. S a középnemesi birtokra ez volt a jellemző ekkor Somogy megyében.

Elsősorban valószínűleg a tőkehiány lehetett az oka annak, hogy Somogv megyében nagyon megszaporodtak a bérletek, sőt elsősorban a nagy uradalmak kerültek bérlő kézbe. Esterházy herceg kaposvári uradalma (több mint 36 ezer magyar hold!) ez idő tájt jut a tőkeerős Freystädtler kezére, aki a legracionálisabb és legsokszínűbb gazdálkodással hozza ki az uradalomból a maximális hasznot. Ekkor jelenik meg hirdetés, amely gróf Széchenyi birtokait kínálja bérletbe. Ezek a bérletek 6-12 évre szólóak voltak, s a tőkeerős bérlők megjelenése a somogyi földeken számukra igen hasznothaj tónak bizonyult - a kortársak véleménye szerint.21 Sajnos a bérlők pontos számát megállapítani, - forrásaink hiányossága miatt - nem lehet, de utóbb, az 1870-es évek gabonaválságával kapcsolatosan több munka, cikk és tanulmány utalt arra, hogy az 1850-es években Somogy megyében igen keresték a bérlők a közép- és nagy uradalmakat. Az 1870. évi népszámlálás adatai szerint a földbirtokosoknak 18,5%-a volt bérlő.22

II