A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

vezte, hogy a hitelbank tétényi hizlaldájával léphessen versenyre. Romániából szerezték be a kukoricát és utóbb a 6000 férőhelyes hizlaldának 20 ooo-re történő kibővítését vették tervbe.589 Ez a vállalkozás főként külföldre szállított hizlalt sertéseket, noha a megye városai és közöttük elsősorban Kaposvár, állandó sertéshús hiánnyal is küszkö­dött. Saját telepet nem tudott létesíteni a város, mert ehhez nem volt elég tőkéje. 1916-ban úgy oldották meg problémájukat, hogy Pécs sertéshizlaldájában helyez­ték el a város számára hizlalandó sertéseket. A következő esztendőben pedig a város a MIR-rel kötött sertéshizlaltatási szerződést.390 A sertéshizlalás ekkor valóban jó üzlet volt. Ha valaki 1000 db sovány ser­tést 70 kg élősúlyban 420 koronáért megvett és 1 q-ra felhizlalta, akkor az 1000 db-ra egész befektetése 690 000 korona volt. A vételár után pedig a tiszta nyere­sége 500000 korona, vagyis darabonként 500 korona tiszta haszon volt x-i ser­tés után.591 A sertéshizlalással kapcsolatban sok volt a visszaélés, s ez a hatóság figyel­mét is felkeltette. Az alispán 1917-ben az engedély alapján hizlalt sertéseket a közélelmezési hivatal számára rendelte átadni. Ez viszont nagyon sérelmes volt a kis sertéshizlalókra nézve, úgy hogy ebben az esztendőben háztartásonként 2 sertés hizlalását engedélyezték.592 1918-ban azonban ismét hatósági engedélyhez kötötték a sertéshizlalást.593 Ezek a problémák már átvezetnek e korszak egy másik fontos kérdéscsoport­jának vizsgálatához: az élelmiszerellátás problematikájához. A nagy árukivitel ugyanis hamarosan negatív formában jelentkezett a megye területén is. A Somogyvármegye című lap jóformán a háború egész tartama alatt az élelmiszer uzsoráról panaszkodik. 1915-ben kimutatta pl. Kaposvárott 35%-al drágább a kenyér, mint Angliában, amely pedig teljes gabonaszükségle­tét külföldről szerzi be.594 A front és a monarchia egészének élelmiszerellátása érdekében hamarosan megalakultak a különböző hadiközpontok, amelyek összevásárolták a termést és busás hasznot szereztek ezzel önmaguknak. Ugyanekkor pl. a somogyi városok­ban soha nem tapasztalt élelmiszerhiány lépett fel. „Szinte nevetségesnek volna mondható, ha nem volna olyan bosszantó, hogy az ország egyik legnagyobb me­zőgazdasági vármegyéjének székhelyén nem lehet lisztet kapni, mert nincs gabona” - írta a Somogyvármegye 1915. februárjában.595 De ugyanez volt a helyzet a szi­getvári járásban is, ahol a főszolgabíró lisztkiviteli tilalmat léptetett életbe ugyan­ekkor, mert a gabonatulajdonosok lisztként siettek eladni gabonájukat és a járás belső piaca liszthiánnyal küszködött.596 1915- ben a gabonarekvirálásnál a kisebb gazdáktól könyörtelenül elvitték a gabonát, melyet az ország 5 legnagyobb gabonakereskedője volt hivatva össze­szedni. A gazdák igyekeztek elrejteni készleteiket arra hivatkozva, hogy vetőmag- szükségletük még nincs biztosítva.597 1916- ban liszt és kenyérjegyet vezettek be Kaposváron.598 A jegyrendszer szá­mos igazságtalansággal járt. Az alispán pl. a cukorfejadag megállapításánál fe­jenként i kq-ot rendelt a tisztviselőkar és hozzátartozói számára, 70 dkg-ot az ipari és a középosztály tagjainak, és az egyéb szóval jelzett, tehát főként a mun­kásosztályhoz tartozó elemek és hozzátartozóik mindössze 45 deka cukrot kap­hattak fejenként.599 Ezek a megkülönböztetések is mélyítették és élezték az egyébként is egyre növekvő osztályellentéteket. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom