Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
II. Vásárok - 4. Vásártartási szokások
A kereskedő azzal védekezett, hogy a pipákat Pesten egy gyárban készítették, a kupakot pedig egy budai ötvös tette fel. Ezúttal felmentették, de a törvény nem mindig volt ilyen kíméletes. A helybéli céhek szigorúan őrködtek és vigyáztak a kézműipari termékek minőségére, néha túlkapásokat is elkövettek. 1808-ban a Helytartótanács leírt a megyéknek, miszerint tudomására jutott, hogy a vásárokra járó mesteremberektől a helyi céhek azon a címen, hogy termékeik minőségét ellenőrzik, pénzt követelnek. A Helytartótanács ezt az eljárást jogtalannak tartatta.154 A céhtagok jogait és kötelmeit - egy 1815-ben Budán készült nyomtatvány tartalmazza, amelyet valamennyi törvényhatóságnak megküldték. Ebből kitűnik, hogy a céhen kívüli kézművesek a vásárokon portékáikat árulhatták. A külföldi kalmárok és kézművesek a vásárokon kívül olyan árukat, amelyek a helyi céhmestereknél is megtalálhatók, nem értékesíthettek. Ellenkező esetben a törvényszegőket a további kereskedéstől vagy a mesterség űzésétől eltiltották, de ha a szükség úgy kívánta, áruikat is elkobozták. Egyben felhívták a figyelmet arra is, hogy a kisebb mezővárosokban és helységekben a helybéli mesterembereket ne károsítsák azzal, hogy a hetivásárokban máshonnan hozott portékákat árulnak.155 A céhek a termékek szabványaira is éberen és szigorúan őrködtek. 1815- ben a Helytartótanács arra utasította a megyét, hogy a kalaposmestereket szigorúan figyelmeztesse a kalapok szabályszerű készítésére, azoknak „szélei 8 hüvelynyi szélességnél nagyobbak ne legyenek”.150 A cifraszűrök ügyében a megye a szomszédos megyékhez több átiratot is intézett. 1824-ben szemrehányást tett Zala megyének, mivel ott a cifraszűrök viselését és árulását nem tiltották el. A zalaiak azzal védekeztek, hogy a tilalmuk ellenére kerültek forgalomba, azok készítését és viselését ők sem engedélyezik. Ezen kívül a fokosbaltáknak és a puskapornak az árulását is megtiltották a falusi boltokban.157 A cifraszűrök kérdésében a megyék között egyetértés jött létre. 1824-ben Veszprém mezővárosának átirata érkezett meg a somogyi megyeszékhelyre. Többek között megküldték a veszprémi és a palotai szűrszabóknak a könyörgőlevelét is, amelyben kérték, hogy „a cifraszűröknek készítését és viselését, mint lopásokra, rablásokra és egyéb erkölcstelenségekre ingerlő, s csábító költséges ruházatnemnek viselését egyáltalán minden különbség nélkül nemes, vagy nemtelen személyre nézve leg- szorgosabban eltiltani méltóztassanak”.158 Majd az alábbi javaslatokat tették.150 1. A szűrnek gallérja másfél lábnyi hosszúságinál többet meg ne haladjon. 2. A szegés mind a gallér körül, mind elöl a szűrköpeny szélein felülről az aljáig akármi, de egyforma színű posztóból legyen . . . 3. A galléron, jobb és bal felől úgynevezett fél patkó, úgyszintén oldalról, mind a két felől a pálhák... összevarrá.sáinak eltakarására felvarratni szokott posztó, akár csipke, akár pántlika légyen, az az ujjnyinál szélesebb ne Jégyen, a színe pedig a szegés posztójával egyezzen . . . 4. A rojtosodás akadályoztatására a szűrköpenyegnek fekete, vagy egyéb színes cérnával, vagy fonállal, csak egyrendű és ágú keresztes, tűrés, vagyis vízfolyás türettessék, ezen meghatározásokon kívül pedig minden egyéb cifraságoknak készítése és viselése egyáltalában, minden különb77
