Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 9. Ellentét a megye és a földbirtokosok között

utak kijelölésénél fő szempontként az erdők elkerülését kellene figyelembe venni. Majd végül nem eléggé meggyőzően azzal érvelt, hogy „azonnal új és nagyobb terheket is érezni fognak a lakosok anélkül, hogy valamely új haszonból részesüljenek”.8'® Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal a két falu érdekét vették figyelembe, amely ellen az uradalom, ha nem is meggyőző érvekkel, de azonnal tiltakozott. Sarkozy István főszolgabíró válaszlevelében sommásan az alábbiakkal indokolta a megye határozatát.8'1 A Görösgalból Istvánéiba vezető postáét módosításával mindenekelőtt a környék szegény adózó népe nyerne, mivel kevesebb utat kellene javítani. De a fuvarozás szempontjából is hasznos a változtatás, nem is beszélve arról, hogy a nyári betakarítási munkálatokat is megkönnyítené a rövidebb út. Mindez hasznos és előnyös az utazónak, az áruját szállító kereskedőnek, a levelet továbbító postának és a katonaságnak. De a vármegye is kellő haszonban részesül, mivel a közmunkaterhet és a napszámosokat más munkálatoknál vehetik majd igénybe. A rövidebb útnál olcsóbb az építési anyag is. De a rövidebb út a földesurak szempontjából is előnyös, mivel a görbe ikacskaringós utak keresztül szabdalva birtokaikat, a termékeny területből többet foglalnak el. A kereskedelmi utak az érintett települések gazdasági fejlődését mindenképpen előmozdítják. A földesúr falusi kocsmájában bármely utas inkább megpihen, akár éjszakáira is, mint az útmenti gyanús külsejű csárdákban, amely az utasban már eleve puszta látására bizalmatlanságot vált ki. Végezetül az érvek között az is szerepelt, hogy a távolság szempontjából az új út nem hátrányos, mivel az közel épülne, de a gazdaság épületei, a szerszámok, a termény is nagyobb biztonságban lenne, a gyújtogatásoknak is kevésbé lesz kitéve, mivel ,,ott gyülevész és minden jött-ment csavargó nem jár”.8r>

De miiként az alábbiakban láthatjuk, a falvak között is lehettek érdek- ellentétek. 1833. szeptember 2-án a csömendi közbirtokosok panasszal fordultak a főszolgabíróhoz.88 Mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy az új pos- taútnál a szemlét akkor tartották, amikor ők nem lehettek ott, így kizárólagosan csak a niklai közbirtokosság érdekeit vették figyelembe. Már pedig az olyan határozat, amely „egyiknek használ a másik kárávail, előterjeszteni nemcsak, hogy meg nem engedi, sőt keményen tiltja ... a közérdek ... az adózó községnek pedig a csinálásban nemhogy könnyebbséget szerezne, hanem még inkább nagyobb terhére válik”.8' A közbirtokosok a panaszbead- ványban szakszerűen védték álláspontjukat. Nagyon is valószínű, hogy a helyi körülmények ismeretének a hiányában a földmérő mérnökök nem rendelkeztek elég információval, így gyakran a jó szándék ellenére, ez esetben is, a rosszabbik megoldást választották. Számunkra meglepő, hogy a község vezetői mennyire átgondolták az ügy fontosságát, a helyi és a tágabb környék érdekeinek az egyeztetését javasolták. Amíg a földesurak beadványaikban többnyire az egyéni önző érdekeiket 'hangoztatták, addig a közbirtokosok mindig a közösséget képviselték. Jelen esetben arra hivatkoztak, hogy a megye javaslata a központi akaratnak nem felel meg, mivel „a nemzeti csinosodás nyilván azt kívánja, hogy az utak, főképp az ország- és posta utak mint t. i. ezen kérdéses út, amely is a vidéket a horvát szélekkel, a szüntelen ide-oda való utazásokkal s közösüléssel összekapcsolja, nem a széleken, hanem mindig inkább, amennyire csak lehet, a megyék derekán vitesse47